Könnyen belátható, hogy szószerint értelmezni a Bibliát nem jó út:

 

Ha te szószerint értelmezed a Bibliát, akkor úgy tartod, hogy a jó és a gonosz egyidejűleg munkál a földön, hiszen ha jól emlékszem mindez benne van.

A gonosz erők mondjuk hatalmába kerítenek egy embert aki mondjuk az életedre tör, pl. agyon akar csapni téged.

A logikád szerint neked ezt az embert is szeretned kéne, hiszen szeresd felebarátodat mint tenmagadat.

Csakhogy rosszul értelmezed mert el kell jutnod odáig, hogy egyrészt:

 

-Nem barátod még félig sem, hiszen az életedre tör, ha mégis annak tartod te húzod a rövidebbet.

-Ha a szó szerinti értelmezés helyénvaló volna, akkor a hívő embereket nem válhatnának áldozatokká, hiszen hisznek, a hit jutalma pedig az, hogy Isten megmenti őket.

 

De a kulcs szerintem ott van a hozzászólásodban:

 

"a Biblia nem a teológus doktoroknak íródott, hanem az embereknek (minden embernek). És az emberek többsége egyszerűen gondolkodik: azaz, ami oda van írva, azt üzeni Isten, arra kér bennünket. Így, amikor azt mondja Isten, hogy "szeresd felebarátodat", akkor nem azt kívánja, hogy éjt nappallá téve, hosszú könyveket írva kutasd e két szó mögött sejtett, eltitkosított üzenetet (a parancsolat betöltése helyett), hanem egyszerűen azt, hogy szeresd embertársadat..."

 

Ennélfogva mindenki megtalálja benne amit keres, mert akik nem akarnak ezen gondolkodni azok szószerint értelmezik.

Akik viszont elgondolkodnak egy kicsit azoknak megfordulhat a fejében, hogy:

 

Isten megteremtette a világot.

Tökéletesre teremtette.

Megteremtette az embert a saját képmására.

Mitől Isten saját képmása az ember?

Talán Istennek 2 füle van feje, haja, lába, körme, vakbele, középfüle mint nekünk?

Lehet, de nem valószínű, inkább ezt is szimbolikusan érteném, vagyis:

Istennek saját döntései vannak, beláthatatlan a mi értelmünkkel az a bonyolult dimenzió amiben teremt, világot, a világot mozgató éltető természeti összefüggéseket.

Meg vagyok róla győződve, hogy Isten döntőképessé tette az embert saját sorsa felett. Mert Isten tökéleteset teremtett, ezért nincs Istennek arra szüksége, hogy bárki mögött ott álljon és helyette döntsön, mert ez távol lenne a tökéletességtől.

Isten mozgásteret adott nekünk, alakíthatjuk az életünket.

Élünk valameddig, valamilyen módon.

Miután meghalunk, mindaz amit tettünk kiértékelődik, majd az eredménynek megfelelően megyünk tovább talán újjászületünk vagy beleolvadunk valamibe.

Valószínűnek tartom, hogy a lényeg azon van, hogy mikor milyen döntéseket hoztunk, mennyire tudtuk a nehézségeket, megpróbáltatásokat átvészelni.

Nem hiszem, hogy a fejet homokba dugás és a Biblia pusztán szó szerint értelmezése, ezzel pedig minden felelősség elhárítása magunktól Istennek tetsző dolog lenne.