Varró Szilvia írása a hirszerzo.hu oldalról.
Az első kérdésre szerintem az a válasz, hogy önként (proletár internacionalizmus jegyében) adjunk jogos muníciót a cselekvő nemzetet megtestesítő szövetségnek és továbbra sem lesz izgalommentes a következő 3 hét:)
,,Pontosan miért is kellett a kormánynak kitüntetni Fekete Jánost vagy Mosonyit? Mit tettek a rendszerváltás óta? Senki nem vonja kétségbe, hogy értenek szakmájukhoz, és az előző rendszer keretében az ország javát akarták. Tevékenységük azonban nemcsak politikai preferenciák szerint megosztó, de professzionálisan is vitatható: a vízlépcsővel, az államadóssággal vagy a nagyon magas állami funkcióval mindhárman az egypártrendszer emblematikus (bár inkább haladóbb) figuráinak számítanak. Senki sem démonizálja őket (kivéve Kövér László megjegyzését a feketeöves komcsikról), csak azt mondjuk: a demokrácia magas rangú állami kitüntetésére, példamutatásra ők nem alkalmasak.
Még megdöbbentőbb, hogy a korábban az utódpárti örökség levetéséről papoló miniszterelnök úgy véli: "1990 előtt is létezett egy Magyarország, sokfajta meggyőződéssel és véleménnyel, és utána is létezett Magyarország. A mai Magyarország ennek az ötvözetéből épült, még akkor is, ha '90-ben volt egy szakadás a magyar történelemben egy pillanatra."
A "pillanatnyi szakadás" során megszűnt az állampárt, működni kezdett a többpártrendszer, felbomlottak vagy átalakultak az állambiztonsági szolgálat szervei, megkezdődött a szovjet csapatkivonás. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Nagy Imre és társai ellen 1958-ban hozott ítéleteket, feloszlatták a munkásőrséget és a munkahelyi pártszervezeteket, megszűnt az alkoholisták kényszergyógykezelése, a kormány lemondott a Rádió és a Televízió felügyeleti jogáról. Április 4. nem ünnep többé, megalakult a Budapesti Értéktőzsde.
Megdöbbentő, hogy 16 évvel a rendszerváltás után Gyurcsány – kampánykedvében, vagy őszintén – nem tekinti lényegesnek a diktatúra és a demokrácia közti választóvonalat. És ő még úgynevezett progresszív szocialistának számít."