Ez igaz!

 

A gyerekeknek nem kell gügyögni! Lágyabb hangon, de érthetően és értelmesen kell hozzájuk beszélni. Lehetőleg rövid mondatokkal.

Aki nem szeret gyerekekkel foglalkozni, annak nem tudok "lerázós" tippeket adni, csak olyan ötleteim vannak, hogy hogyan lehet "normálisan" kommunikálni a gyerekkel:

 

- Egyszerű kérdéseket teszünk föl nekik. Pl. hol az autó/baba? Kitől kaptad? Mit játszol most?

 

- Nem árt néhány gyermekverset, dalt, mondókát betanulni. Ha a gyerek még nem ismeri (nem jár még óvodába), akkor örömmel hallgatja, ha ismeri, bekapcsolódik.

Hátránya, hogy ilyenkor felnőttel párhuzamosan nem lehet beszélgetni.

 

- Sem a szülők, sem a gyerekek nem szeretik, ha nem a szűk családi körhöz tartozók fogdossák, csókolgatják őket!

Ezért tilos: az ujjait még szájába vevő gyerek kezeit fogdosni, pacsizni, stb.! Ha gyerekhez megyünk látogatóba, kézmosással kezdjünk! Ám a gyereknek is van már intim szférája, nemcsak a bacik elleni védekezés miatt kell kerülni a túl szoros kontaktust!

Ne csókolgassuk össze-vissza a gyereket, ne leheljünk az arcába, ne dögönyözzük.

 

Tehát téves az az elgondolás, hogy a gyerekek szülei (anyukák) "elvárják", hogy tutujgassuk a kicsit.

 

Elég csak néhány kedves szó, lökés a hintán, odanyújtjuk a lapátot a homokozóba; a lakásban pedig elég kb. 2 perc, amíg megcsodáljuk az új játékát, mesekönyvét stb.

 

Mondjuk én szeretek kisgyerekkel foglalkozni, egyáltalán nem akarom magamról lerázni 2 perc után. De a kicsik figyelme még nagyon rövid terjedelmű ebben a korban, ezért gyakran kell náluk "témát váltani".

 

Aki el akarja terelni magáról a kölyök figyelmét, az esetleg vigyen neki valami olcsó, korának megfelelő játékot vagy édességet, szedjen neki virágot, stb. - amig azt felavatja, addig nem foglalkozik mással.