Szia Gyomnövény,

 

már régóta akarom mondani neked, hogy örülök neked, hogy ilyen értelmesen el tudunk beszélgetni egy gyereket akaróval. Szép ellenpéldája vagy itt "némelyeknek", akik lejáratják a gyereket akarók táborát. Értelmesen olvasol és értelmesen gondolkodsz. Remélem, gyerekszülés után is ilyen maradsz :)

 

A pszichológusra visszatérve, hogy engem valójában mi zavar. Erről itt a topikon még úgysem beszélgettünk, de tuti nem vagyok egyedül a problémával!

 

Én a gyerek-nem-akarásommal tök jól ellennék a magam kis világában, ha mások ide nem tolakodnának be állandóan. Ha a világ békén hagyna, ez a téma nem is lenne téma.

 

De ami még ennél is rosszabb. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki mások kisgyereivel egyáltalán nem tud bánni. Valójában EZ a legkínosabb, számomra. Találkozom egy gyerekes anyukával, és ilyenkor a szülők elvárják, hogy gügyögjek, beszélgessek, foglalkozzak a gyerekkel, dicsérjem, stb. Én erre képtelen vagyok.

 

Egyszer egy barátnőm segítségével összeírtunk kb. 10 mondatot (poénból esetleg holnap felteszem ide :))), hogy ilyenkor miket mondjak. Ha kifogytam a 10 mondatból, jön a süket csönd.

(Kedvencem: "keresd meg anyát!" - ilyenkor jobbik esetben odaszalad az anyjához, és én fel vagyok mentve a továbbiakban :)))

 

Szóval a lényeg, hogy ILYENKOR buktatom le magam, ilyenkor néznek rám a legfurcsábban az emberek, és ilyenkor jönnek a gyanakvó kérdések, látva, hogy a gyerekükkel mennyire nem tudok mit kezdeni. Valójában a pszichológust is főleg ezért kerestem meg.

 

Azt a nem túl jó megoldást szoktam választani, hogy vagy úgy teszek, mintha nem venném észre a szembejövő gyerekes anyukát, vagy ha kénytelen vagyok megállni, nem veszek tudomást a gyerekről, és rá se nézek. Ugyanis ha megszólalok, egyből kiderül, hogy mennyire béna vagyok. Viszont ha nem szólalok meg, nem lehet tudni, hogy mit rejtegetek belül, lehet, hogy csak rosszkedvem van. :)

 

Más nőkből ilyenkor dől a szó, a szöveg (ilyenkor szoktam tanulni, gyakorolni :), próbálom megjegyezni a süketelős mondatokat. De elég nehezen megy. Viszont a nem-süketelős mondataim meg nem valók a szituációba. Ezért választom a csöndet, ami megintcsak nem túl jó megoldás.