1. Dehogynem nincs közünk Kínához. Tipikus példa arra, hogyan építsünk szarból (kommunizmus) várat (erős piacgazdaság). Ha csökkenteni akarod a ktgv hiányt, adót emelsz, bért csökkentesz vagy hitelt veszel fel. Rövid távon. Hosszú távon persze csak a GDP növelése a megoldás, beruházások segítségével, hiszen nagyobb GDP=nagyobb adóbevétel. Ha nem akarod növelni a már meglévő ktgv. hiányt (start: 2002, Megyó átveszi a hatalmat), akkor rövidtávon nem csinálsz semmit, vagy pedig beruházásokat ösztönzöl, tehát adót csökkentesz és bért csökkentesz. Akkor viszont nő a ktgv. hiány. Mint látod, ez nem hasraütős játék.

 2. A gyors GDP növekedés persze feltételezi az életszínvonal növekedését, kérdés, hogy milyen mutatókat nézünk. Mert ha valaki 50 ezres minimálbér mellett jövőre 52 ezret kap, az egyáltalán nem fogja életszínvonal-javulásnak érezni ezt, míg ha egy jól menő menedzser fizetése 200 ezerről a duplájára ugrik, bizony megnő a fogyasztási kedve. A túl gyors növekedés hátrányait a legjobban Kínában láthatod, ezért hoztam fel példaként.

 3. Allokációs feladat=keresletteremtés, a piaci zavarok elhárítása érdekében, tehát munkahelyteremtés, tehát beruházás

     Redisztribúciós feladat=tehát minimálbért növelsz, adót csökkentesz, transzfert növelsz.

     Stabilizációs feladat=transzferemelés

 Asszem ugyanezekről szóltam, ha csak másképp.