Akkor csatlakozom én is.

Bár, mint ismeretes, én akkoriban (nyolcvanas évek közepe) viszolyogtam a rockzenétől, pláne a magyar könnyűzenétől, a prognózis tetszett. Legalábbis az első lemezük. És tényleg, a dolog párhuzamosan ment a S. iránti (jóval erősebb) rajongásommal. Hozzátenném, hogy abban a bizonyos (1984-es?) Pulzus (?) tévéműsorban, amiben a S. A legyőzhetetlent játszotta, a Prognózistól meg a Kőhegyek szerepelt ("már nyolc óra tíz"). Máig emlékszem, hogy mindkét, számomra addig ismeretlen zenekar produkciója valamelyest megfogott, holott: lásd bevezető mondatom.

Kétségkívül ha az indíttatásuk és a műfaj el is ütött egymástól, a hangzásvilág (hangszerek, hangszerelés) viszonylagosan hasonlított.

És igen, a P.-sal is valami olyasmi történt, mint a S.-szal - el kellett menni a "kisebb ellenállás" irányába. (Kellett a lóvé, na.)