AfsiH!

Üdvözlet Kulináris kolléga!


A felvetésedre két dolgot mondanék:
1: nyálkától nyúlós halat főzni-sütni (írtad, hogy láttál már ilyet, illetve neked ne legyen ilyed a halad). Ha a legtisztább (és legjobban letisztított) halat besózod és állni hagyod pár órát (én pl. egy nappal előbb besózom a halászlébe valókat) akkor is nyálkás-nyúlós lesz. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy elsőre -látszatra- ne ítélj kívülről, ha ilyet látsz.

2: mindig más az otthoni bontás-tisztítás. Én pl. mindig lecsapatom és kibeleztetem a halasommal, mivel nálam minimum 30 perc az út haza (Veszprémtől Ajkáig - itt élek, hozzám legközelebb csak Veszprémben van élő hal... no ez is megérne egy misét, Balatonfelvidék, vagy mifene...). Tehát a lényeg (mert locsogok, mint egy öregasszony) 30 percig ne fuldokoljon a halacskám! A halas leüti (így elkábul), aztán kibelezi, mert így el is pusztul, azaz nem fog magához térni és fulladozni. Én otthon pedig attól függően tisztítom, hogy mi is lesz belőle. Ha filézem (általában a nagyobb halakat szeretem, pl. amúr, busa - ezeket kizárólag 6 kg feletti méretben veszem - ezt ki is fejtettem eMM-nek egy másik topikban) akkor nincs értelme a pikkelyeket kapargatni, mert egyszerűen ezzel együtt megnyúzom a halat. Utána lebontom a gerinc melletti kétoldali felső részt, a bélszínt (két gyönyörű, hosszú tömör húsrúd, mint a bélszín vagy a szűzpecsenye), majd a bordákról szedem le a húst. Ha kisebb halat kapok (mert nemcsak veszek, hanem kapni is szoktam), akkor a bordákkal együtt hagyom a húst. A fej-farok általában mindig lejön, fejből szilvány ki, hosszában kettévág és kész. Fejeket-farkakat gyűjteni szoktam halászlé alapnak, így mindenképpen ízes lé lesz az eredmény. Mielőtt bárki megkérdezné: kizárólag bajai-dunai halászlét készítek, így a halászlé alap nem a paszírozós dologhoz kell, hanem az ízek gazdagításához!) Bőrt akkor hagyok csak halon, ha patkót készítek vagy rakok el, illetve pár olyan fajnál, amihez "hozzá tartozónak" érzem, pl: fogas, süllő, keszeg, kárász. Harcsánál és pontynál már megint más a helyzet, ott nyúzás után elrakom a bőrét halkocsonya főzéshez (egyszerűen lefagyasztom). Tokhal és kecsege készítésekor pedig a legegyszerűbb a helyzet, azoknak ugyanis nincs is bőrük (bár ez egy oltári nagy hülyeség - természetesen!) az a páncélozott izé, ami a forró vízbe tevés után lekaparható, no az a bőrrész:)

Én amúgy sima vízzel mosom le és eddig mindig sikerült megfelelően megtisztítani:) Az ecetes víz szerintem nem oda illő, de ez szubjektív véleményem, azaz attól még bárki bármikor alkalmazhatja. Ez nekem olyan, mint pl. hogy sokan a bárányt-birkát tejbe áztatják, vagy a vadhúst kezelik, hogy elmenjen az a vad íze :))))

Ilyesmire gondoltál, vagy valami értelmesebbre? :)

Üdv: dy