Nálunk is nagyjából így alakul, annyi különbséggel, hogy mióta cukros vagyok, azóta a nehezebb fizikai munkákat Férjúr hajlamos önként átvenni, amit nem is bánok. De például amitől teljesen ki tudok borulni, hogy a gyomlálás férfiember szerint egyedül az én dolgom, amibe nagyjából  megszakadok egy háromszáz öles kertben... Mi általában kitelepülünk egész nyárra a telekre, persze én viszek tömérdek munkát is (szabadúszó vagyok), és a nap jelentős része elmegy a munkával meg a  háztartással. Így időnként kiborít, mikor megfeszített tempóban kell a rendelkezésre álló csekély időben gyomlálni. Tavaly kiborultam ettől, és elkezdtem nekik csácsogni, mire nagy nehezen segítettek a drágáim... A gyerekeknek azért például összehasonlíthatatlanul könnyebben megy... :-)) Legalább a saját játszórészük füvét segítettek tisztán tartani. :-)