"Ugyanolyanok vagyunk, csak többet küzdünk


Büszke vagyok, hogy a Pető Intézet, a Pető-módszer január elején hungarikum lett. Kapcsolatom ezzel az intézettel már kiskorom óta tart, mivel születésemkor jobb oldalamra teljesen lebénultam. Több konduktorom is volt a tizenhat év alatt, és mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek. Áldozatos munkával öntötték belénk a lelket, és arra tanítottak minket, hogy ugyanolyan emberek vagyunk, mint egészséges társaink, csak többet kell küzdenünk az életben. Mindig szeretetteljes légkör fogadott, úgy éreztem, és a mai napig úgy érzem, mintha oda is hazamennék.
A intézetben nemcsak torna folyik, hanem arra nevelik mind a gyerekeket, mind a felnőtteket, hogyan is tudnak önállóan "megállni a lábukon". Mondhatnám úgy is, hogy komplex személyiségfejlesztést folytatnak.
Az állapotom, hála ennek a módszernek, 99 százalékosan helyrejött, alig észlelhető, hogy volt valamilyen sérülésem. Több volt tornatársammal is tartom a kapcsolatot, ők is azt mesélik, hogy már olyan dolgokat is meg tudnak csinálni, amit petős életük előtt nem tudtak, és nem is hitték, hogy egyszer képesek lesznek rá. A Pető-módszer egyedülálló, nem véletlenül viszik oda szinte az egész világból a szülők gyermekeiket tornázni, és nem véletlenül tanul ott több külföldi diák. Az intézetnek Ausztriától Norvégiáig több országban van leányvállalata.
Mélységesen megrendített, amit már másfél hónapja olvasok a Pető körüli hercehurcáról. Nem értem, miért nem értékelik egyes emberek, hogy ilyen sikereket ért el az intézet. Az is furcsa, hogy hungarikummá nyilvánítása után és a választások előtt robbant ki ez a botrány. Miért nem büszke a magyar nép a sikerekre? Mi lesz azzal a több ezer gyerekkel, aki nem tapasztalhatja meg a Pető-módszer csodálatos hatásait? "