Zorán énekli: "Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még!"

 

Hát ez itt a bibi. Amikor gyerek voltam, nem volt ennyi szarság, ellenben mégis volt munkahelye a szüleinknek, volt ruhánk, élelmünk, bútorunk, játékunk, hűtőnk, tévénk, stb.

 

A tartós fogyasztási cikkek esetén fontos szempont volt a javíthatóság, nem az volt a cél, hogy 3-5 év múlva egyszerűen kidobjuk pl. a mosógépet. És a javító-szerelő hálózat, mint szolgáltató iparág valós munkalehetőségeket teremtett, mert volt rá kereslet.

 

Néha-néha már úgy látom, hogy igazuk volt a lyoni takácsoknak: ameddig a gépek segítik, megkönnyítik az emberek munkáját, addig jó; viszont ha már fölöslegessé teszik sok-sok ember munkáját, az már baj!

Ha csak egy irodát nézünk: ameddig nem volt számítógép, addig egy közepes cégnél is sok gépírónő-titkárnő kellett. A titkárnők maguk is gépekkel dolgoztak (írógép, fénymásoló, stencil), de az szimplán a munkájuk eszköze volt, s nem helyettük végezte a munkát. Az iroda többi dolgozója kézzel írta meg anyagait vagy diktált, és a titkárnő "szolgálta ki" a munkacsoportot. Ma szinte minden irodai alkalmazott számítógéppel dolgozik, magának gépel, így 5-10 emberenként kapásból fölöslegessé vált egy. Ez országos szinten óriási munkaerő-többlet, amit a munkaerőpiac más ága sem szív fel!

Ugyanez pl. gépgyárral: az üzemekben a gyártást és összeszerelést robotok végzik, kevés munkafázisban maradt szükség a futószalag mellett ülő emberekre, vagy akik a gépeket kezelik, az is csak 10-20 ember. Korábban több ezer főt foglalkoztató üzemek megoldják 200-300 emberrel összesen.

Lehet, hogy gyorsabb így a munka, lehet, hogy jobb a hatásfok, fejlettebb a technológia, lehet, hogy a gépeket fenntartani-üzemeltetni kevesebbe kerül, mint havi béreket fizetni járulékokkal; de az össz-gazdasági szinten mért költségek, társadalmi terhek magasabbak, mert annál több nyugdíjat, rokkantnyugdíjat, munkanélküli és más szociális segélyt,  hajléktalanszállót, nevelőintézetet, börtönt, stb. kell finanszírozni! Ja, és miből?

 

 

Nem értek egyet tehát azzal, hogy a reklámtevékenység is számos embernek munkalehetőséget ad. Valójában egy nagyon szűk csoportról van szó. Az értékesítési láncok pedig hosszúak és többször is áthurkoltak, ahol nem az a cél, hogy minél több cég minél több alkalmazottnak adhasson munkát, hanem hogy minél több vezető vagy magánvállalkozó (beszállítók) rövid távon meggazdagodhasson, és a költségeket meg épp azon spórolhasson meg, hogy egy cirka három emberre eső munkát eggyel végeztessen el, éhbérért.

 

A fogyasztási oldalon pedig valóban fölösleges annyiféle márka, ugyanabból a termékcsoportból. Nincs az a reklám (ez duma!), amivel igazolni tudják az "56 féle tejtermék" létjogosultságát!

 

Ráadásul hazánknak nem is volt gyenge a tejipara, és mégis zömében német, osztrák, olasz és francia gyártók portékáit látom a hűtőpultokon. Amiből mind exportra, mind önállátásra tudunk termelni, abból minek importálni? Mert a józan paraszti ész ezt mondja. Ám itt semmi nem az egészséges racionalitás mentén működik, bár ez már megint politika lenne!

 

Annyit azért megjegyzek, hogy szerintem a mennyiségi pluralizmus vs. minőségi egykaptafa minden, csak nem demokratikus.

 

Az én fizetésem Leáéhoz képest nem kevés. Ám mégsem veszek semmit, ami egyszerűen nem kell, vagy a kínált termék/szolgáltatás minőségéhez képest az árat túl magasnak találom. Így nekem nem kell "rézfán fütyülős" mobiltelefon, házimozi, mp3-lejátszó, agyoncukrozott üdítőitalok és joghurtok, bulvárlapok, kenyérszeletelő gép, elektromos vízforraló, arc-szauna, jacuzzis lábmosó, elektromos fogkefe, golyostollba épített rádió, stb.! Minek? Pl. a telefon funkciója az, hogy lehessen vele telefonálni, meg na jó, esemesezni, de ezen kívül nem kell más. Kenyérszeleteléshez ott a kés, vízforraláshoz a tűzhely/mikrosütő (még a mikro-hoz sem ragaszkodnék), lábmosáshoz a csap és a kád, stb.

 

Ruháknál egyszerűen pénzkidobásnak tartok 5-10-20 ezreket kiadni egy-egy cuccra, testalkatomat illetően nem is vagyok szabványméret, ezért kizárólag turkálókban vásárolok. Ahol egy "bolti" (kínai import az is, csak háromszoros kisker. árréssel!) pulcsi áráért veszek minimum kettőt. És mosás után meg nem mondja senki, hogy az használt ruha!

Egyedül az egészségügyi és a testápolási cikkekre nem sajnálom a pénzt. Ezekből nem érdemes olcsót, gagyit venni.

 

Ez most látszólag OFF volt, de szerintem nagyon is összefügg az eredeti kérdéskörrel.