Ja, és hozzátenném, hogy az állandóság annyira fontos nekem, hogy még a rossz beosztású albérletből se vagyok hajlandó elköltözni, mert fontos, hogy legalább annyi állandóság legyen az életemben, hogy nem költözök kéthavonta új lakásba. Mások hogy bírják ezt megtenni! És még büszkék is rá, hogy 2 év alatt 5 helyen laknak. Én belepusztulnék. Mint abba is, hogy 2 évente új munkahelyem legyen, mert valami hülye HR-e kitalálta, hogy két év alatt muszály, hogy kiégjek! Mintha elvárás lenne!

Vagy ami még rosszabb, egy rádiós műsorban egy életvezetési tanácsadó, vagy mi az ördög szépen levezette, hogy "neked", mámint a rádióhallgatónak, a kapcsolata 1. hónap végéig újdonság, a 2. hónap végére már kipróbáltál minden pózt a pasiddal, a 3. végére már újakat kell keresnetek, hogy valami érdekeset, izgalmasat tudjatok nyújtani egymásnak, a 4. végére már unjátok egymást, az 5. végén már kifele kacsintgatsz és a 6.ban vége a kapcsolatnak.  És ezt úgy adta elő, mint a szentírást! Csoda ha ilyen "trendi tanácsok" után a fiatalok nagy része már az első "melyik végén kell kinyomni a fogpasztás tubust" típusú vita után csak a szakításra-válásra tud gondolni?