Visszaút nélkül

 

Kibámulok utoljára

Az érmék alól a vadvilágra.

Születtem. Szerettem.

Habzsoltam az életet.

Ízes volt minden perce,

És minden perc egy másikat hozott -

Oh, férfilelkek, veletek csupa rejtjel

Az éj palotájában a csenddel

Szeretkezni mindig jutott

Egy mennyezetes ágy – és egy férfikar

Emelkedőben ki-

Utat mutatott…

 

Teleirkált patyolatfehér lapon

Számot vetek magammal -

Kicsit szamárfüles, de ez volt a bája.

Kicsit kóborló a vére fajtája,

Kicsit eltévedt, hiába minden út

Elmenőben is hazafelé mutatott.

S mert magát másoknak kiadta,

Kicsit elszabadult a ló alatta

És utoljára úgy esett,

A semmibe ugratott.

 

De a nagy ugratás

- úgy akarom -

Ellentételezze minden bűnömet.

Megtudtam mindent, amit megtudhattam,

A vágyat kivártam,

Az első szó jogát elháltam.

Az utolsó szó jogán most tollba mondom:

A révésznek át nem adom a két garast

át nem adom.

...