Ha elromlana a 25 éves mosógép, már gyomorideget kapna, hogy hogyan vesz másikat, miből?? Új függöny, szőnyeg? Majd ha már széjjelfoszlott, és lesz rá pénz.

 

Erre egy észrevétel:

 

Amíg volt saját iparunk, vagy legalább a környező KGST-országokból jött minden, addig érdemes volt mindent javítani, toldozni-foltozni, stb., mert egyrészt úgy gyártottak mindent, másrészt tartósabb, jobb minőségű anyagokból volt.

 

A gagyi kínait - legyen szó háztartási gépről vagy cipőről - csak dobhatod ki a fenébe, azt aztán megjavítani nem lehet, a szerelő kijön, a kiszállási díjat el is kéri, aztán kiröhög!

 

Most túltermelési válság van mind az USA-ban, mind Európában, plusz özönlik be a távol-keleti árutömeg, hát persze, hogy itt, Kelet-Európában nem kell már sem mezőgazdasági termelés, sem cipőgyár, se semmi!

Minden termékből, szolgáltatásból jóval több van, mint amennyire szükségük van a fogyasztóknak, de itt mindenki csak a rövid távú érdekeket nézi, ezért van az, ami. Elvileg amiből sok van, annak olcsónak kellene lennie, ám felnyomják az árakat a csillagos égig (a kereskedelmi haszonlánc túl hosszú, összetett) és nem tudják a cuccokat el se adni, mert még az elégtelen kereslet egy része nem is fizetőképes.

 

Németországban él az egyik ismerősöm, nála vendégeskedve jártam egy elfoglalt (ügynök foglalkozású, állandóan utazgató) haverjánál is. A haver egyedülálló férfi, háromszobás lakással! A harmadik szoba nagyobb mint az én lakószobám, de minek használja a csákó? Lomtárnak! Nincs is igazán szüksége arra a szobára, mert se csaja, se kutyája, se senkije nincs vele ott, hát becsesz oda ipari mennyiségű cédétől, újságtól kezdve mindent! Ami neki nem kell, abból én itt boltot nyithatnék. Iszonyatos mennyiségű dolog egyszerűen fölösleges ott, nem bírnak vele mit kezdeni! Ott egy itt több milliót érő kocsi annyi, mint itt egy számítógép. Mármint, hogy az ottani jövedelmekből milyen arányban mire futja...

És rengeteg egyedülálló fiatal él három-négyszobás, bejárónős lakásokban!