Szerintem ez a csaj, akit a barátodnak hittél, gyerek nélkül is hátat fordított volna neked - ne keresd az okát, hogy miért!

 

Az én gyerekes barátnőm (és a férje, aki szintén a barátom) az általad leírtaknak pont az ellentétei:

 

- annak ellenére, hogy a gyerekek (2) miatt valóban nagyon elfoglaltak, velük tudok a leggyakrabban találkozni, ők érnek "rám" akkor is, ha a karrierjüktől elfoglalt haverok beletemetkeznek a munkájukba,

 

- nem mindig a gyerek a téma, bár engem érdekel, kikapcsol, szórakoztat;

 

- mikor beszélgetünk, jelen vannak a gyerekek, a nagyobbik elég lármás, de mégis meg tudjuk úgy oldani, hogy egymásra is tudjunk figyelni, ne csak a gyerek legyen a középpontban mindig. De nem is rekesztjük ki a gyereket, valahogy belevonjuk őt is a társalgásba. A kisebbik gyerek még nem tud sem beszélni, sem járni, de nem sírós baba.

 

- barátaim mindkét részről számíthatnak a nagyszülőkre, így babamentesen is el tudnak néha-néha jönni különböző helyekre.

 

- a kisebbik gyereket délután halk klasszikus zenére altatják.