(Külön akartam válaszolni a hsz-kre, de miután két hsz-em is elszállt, külön fájlba kell írnom, úgyhogy egybe írom a válaszokat)
Amit gyomnövény írt a fogyasztói társadalomról meg a gyerekekről. Hm. Én pont azt érzem, hogy az én szemléletem NEM fogyasztói-társadalmi. Mivel tudom, hogy a gyerek ÉLŐLÉNY, és nagyon sérülékeny az emberi lélek, ezért nem akarok játszani vele. Mások gondolkodásnélkül, pusztán szokásból mennek bele a gyereknevelésbe. Szülnek, mert azt az emberek szokták. Ugyanígy vesznek mobiltelefont, mert már mindenkinek van, pedig, emlékezzetek csak, pár éve még nem volt mobil, de nem is hiányzott. Most meg már a taknyos 5 éves kölyöknek is van. Szóval ha nem jön össze a házasság, elválunk ,ha nem tetszik a gyerek, apuci leléphet, aztán majd csak talál anyuci valakit,akinek kell a más gyereke. Ez nem ilyen egyszerű pedig. és kár ráfogni arra, aki nem akar gyereket, hogy milyen önző és felelőtlen. Mert egyáltalán nem biztos, hogy ez így van. És az ember nem csak a gyerekén élheti ki az önzetlenségét. Ha igazán önző lennék, akkor például már simán rég otthagytam volna a páromat egy olyanért,aki nem dolgozik napi tizenx órát és nem nulla szabadideje van, hanem egész nap az én fenekemet nyalja. De nem teszem, mert szeretem őt, és a nehézségek ellenére- amit az jelent, hogy az óriási szeretet-és törődésigényemet idő hiányában nyilvánvalóan nem tudja teljesen kielégíteni-vele vagyok, és nem lépek le,nem futamodok meg. Mert ha szeretsz valakit, akkor nemcsak a jóban, de a rosszban is vele vagy. Egy társ legalább akkora felelősséggel jár, mint egy gyerek, sőt.
Amúgy meg ami engem illet, jóformán soha nem nézek tévét, és reklámbannerekre sem kattintgatok-tehát a reklámok nem ngyon befolyásolnak, és amiben nem akarom,abban a "trendek" sem.

Ráskai Lea írta:" Én nem azért nem szülök, mert divat, hanem azért, mert már akkor tudtam, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, amikor még azt sem tudtam, hogy ezt egyáltalán eldönthetem, vagy hogy egyáltalán hogy keletkezik a gyerek. Így születtem. " lehet,hogy epigonnak tűnök :-), de én is teljesen ugyanúgy érzek. Na persze, kb. 7 éves koromig nem tudtam, hogy mitől lesz a gyerek. Addig úgy voltam vele, hogy a gyerek csak úgy lesz, akinek Isten ad (mit mondjak még igazam is volt, valaki akar aztán mégse tud szülni, valakinek meg védekezés mellett is becsúszik...) de hogy attól is függ,hogy valaki akar-e. Nyilván egy pici gyerek még nem gondolkozik azon, hogy később lesz-e gyereke, de én később se akartam. Soha,egyetlenegyszer se játszottam olyat mondjuk babával, hogy na ez a gyerekem, megetetem, meg ilyesmik. Szóval gyárilag kimaradtak belőlem az anyai ösztönök.