Ha van nyugdíjasélet, akkor igazad van.

De ebben az értelemben nincs.
A halál után nincs SEMMI.

Arra a kérdésedre meg nem tudok válaszolni, hogy miért jobb ateistának lenni, mint hívőnek, ugyanis soha nem voltam hívő, így azt az életformát nem ismerem. Nincs összehasonlítási alapom.

Számomra a hívővé válás egyértelműen a jelenlegi énem feladása lenne, az már nem én lennék - számomra a szellemi fogyatékossággal lenne egyenlő. Mivel elveszteném józan ítélőképességemet, nyugodtan gyámság alá lehetne helyezni.... Számomra ilyen lenne.