ezek a sztorik engem is szórakoztatnak:)) bár, ami azt illeti, én még így sem bírom sokszor zokogás nélkül nézni az Animal Planetet, egyszerûen csak mert egy sucker vagyok ezügyben, és kész.

férjed amúgy hogy bírta a jobbost?:)

nekem a legjobb szülôs sztorim, amin röhögni tudtam: unokatesóm ment be szülni a MÁV-kórházba, ahol a szülészetet megtalálni szerintem külön teljesítmény. szegény már a falat kaparta, négykézláb, és még mindig nem jutottak szülôszobára. a férje meg a sógora vitték be, apuka már sápadt volt a tehetetlenségtôl és a dühtôl, többször reklamált, rohangászott fel-alá, hogy mi lesz az ô feleségével meg az ô gyermekével itt, ezek után a kegyelemdöfést a nôvérke kérdése adta meg: és melyikük az apukaaaa?? apukának itt már tényleg elfehéredett a szája széle, mukkani se tudott, mire az öccse (sógor) kissé szintén idegesen odavágta: Majd a DNS-vizsgálat eldönti!!!
hat perc múlva már volt normális ellátás.