Szörnyű lehet nektek is, hogy mindenbe beleszólnak az emberek.

Az ilyeneknek (mint a nő,aki beszólt a bébiételre) valami nagyon frappáns büntetést kellene kitalálni. Belepofázási adó? :-)))

 

Amikor az ember ott áll, kevés alvás után, fáradtan, közben próbál a gyerekre figyelni, akkor nem igazán a frappáns válaszok jutnak az eszébe.

Nehogy azt hidd, ha lenne gyereked, akkor a most téged kritizálók elhallgatnának, és bájos mosollyal figyelnek, ahogy babázol. Frászt. Hiszen csak most van igazán szükséged a tanácsaikra, mert ők olyan tapasztaltak, mindent jobban tudnak. Még az is szoptatási tanácsadóvá lép elő, akinek 5 percet nem lógott a mellén a gyerek, és azok oktatnak ki, akik annak idején 3 hónaposan már főzelékkel etették a gyereket és 6 hónaposan bebaszták a bölcsibe. Ha te egy héten 10 megjegyzést kapsz, egy anya 100-at. Onnantól kezdve, hogy teherbe esel, az alapvető életfunkcióidba is belepofáznak:

-          mit, mikor és mennyit eszel

-          mennyi a súlyod

-          van-e aranyered, fáj-e a kakilás, sokat pisilsz-e

-          szoktál-e vérezgetni, van-e erősebb folyásod

-          vannak-e visszereid és terhességi csíkjaid, feszül-e a melled és folyik-e már a tejed

 

Két hónapos terhesen már nemcsak az összes nőismerősöd/rokonod szüléstörténeteit ismered, hanem a keresztanyjuk unokatestvérének a szomszédjának a volt osztálytársáét is.

Ha megvan a gyerek, a kéretlen tanácsadók száma még tovább hatványozódik, vadidegenek lépnek hozzád az utcán, hogy szopik-e a baba és van-e elég tejed.

 

Ha legközelebb elönt az epe, hogy megint valaki egy megjegyzést tett neked, akkor gondolj arra, hogy anyaként ötöt kaptál volna tőle. Ha meg hányingered lesz attól, hogy a buszon egy nénike bájosan elcseverészik egy kisbabás anyukával, akkor jusson az eszedbe, hogy hátha az az anyuka legszívesebben üvöltve küldené el a pokolba az aznapi negyedik okostojást, aki kioktatja, hogy kell-e kardigán a gyerekre vagy sem.