Csak kicsit off:

kisfiam tavaly tavasszal mindenképp szeretett volna letépni egy szál gyöngyikét. Mondtam neki, hogy ne tépje le, hiszen benn a lakásban hamar elhervad, kinn pedig sokáig tud benne gyönyörködni. Ezek a "szép szavak" nem igazán váltak be, csak a leszedés mellett volt. Akkor kezdett oviba járni, a barátkozás fogalmát megismerni. Azt javasoltam neki, hogy legyen a kis gyöngyike a barátja, jöjjünk ki hozzá minden nap a kertbe, beszélgessünk vele, nézzük meg mit csinál, hogy van, hogyan él.

Ez bevált, minden reggel és délután az első útja oda vezetett. Szerencsére a növény még magot is hozott, el is ültettük. Nyár végén, amikor elkezdett levelet hajtani, megmutattam neki, hogy már bújik elő a barátja. Alig várja, hogy újra találkozzanak, télen nagyon gyakran le is rajzolta.

Szerintem ő sem fogja leszedni a virágokat, mint az anyja:))