""Emberi nezopontbol szolva, egy hatarig turi a gonoszsagot, ami magyarul annyit tesz, hogy az ember beteliti azt a bizonyos poharat."

És a pohár nagyságát nyilván ő határozza meg, ő dönti el, mikor lesz tele, anélkül, hogy én tudnám, hogy van-e még egy félliternyi hely a poharamban..

Isteni önkény."

Inkább az életre való alkalmasságunk fogy el (az által, hogy saját választásaink következtében megkeményedünk a pusztító önzésben és közönyben), mintsem az Isten türelme (amit pohárral jelképeztetek). (Persze ez csak az én véleményem...)

"A gonosz az, aki SOHA SEMMILYEN kézzelfogható bizonyítékát nem adta létének, mégis feltétlen imádatot vár el."

Számomra a természet csodái (pl. a benne megtalálható szimmetria) mind kézzelfogható bizonyítéka Isten létezésének. Egy másik topikban olvastam valakitől (sajnos már nem tudom, hogy pontosan hol, és kitől): Képzeld el, hogy egy legapróbb darabjaira szétszedett zsebórát beleraknak egy dobozba. Vajon meddig kell szerinted rázogatni azt a dobozt ahhoz, hogy az óra "összerakódjon", és pontosan járjon? A mai világegyetem sokkal bonyolultabb egy zsebóránál, és sokkal precízebben "jár". Ha az óra nem rakódik össze a dobozban a rázogatás során, akkor miért feltételezzük azt, hogy a sokkal bonyolultabb galaxis rendszerek csak úgy a természet vad viharai által rakódtak össze a mikroszkopikus méretű elemi részecskékből? Ráadásul az emberi test még ezeknél is bonyolultabb, hiszen élet van benne...

Isten nem elvárja az imádatot, hanem ezt ajánlja, mert ha valaki Őt szereti, akkor elfogadja azt az üdvösséghez nélkülözhetetlen jellemformáló segítséget, amit mástól nem kaphat meg... (Persze ez megint csak az én véleményem...)

"Istent egy önkényúrnak állítjátok be..." (1946-os hsz.)

Isten a szeretet, és ahogy látom, az önkény Tőle áll a legtávolabb...

"Ő az,aki eldönti, mi a bűn és mi nem..."

Isten dönti el, hogy mi a bűn? Inkább csak kimondja, hogy könnyebben le lehessen leplezni. A bűn az, ami pusztít, a jó meg az, ami épít. A bűn az élet ellensége, a jó pedig a boldog életért van...

"Ő mondja, hogy az ember tökéletes nem lehet soha, belekódolta az emberbe a kishitűséget..."

Isten kimondja sokszor azt az igazságot is, ami fáj, de ezt csak azért teszi, hogy a tudatlanságunk ne okozzon pusztulást... Bár olyat még nem olvastam a Bibliában, hogy "az ember tökéletes nem lehet soha" (Sőt: Mt. 5:48)...

"Igenis indulatból dönt, elborult fejjel. Különösen az dühíti fel, ha kétségbe vonják létezését. Ti festitek le ilyennek." (1952-es hsz.)

Ha Isten ilyen lenne, akkor már nem élnénk.

"Egyáltalán nem fogadom el semmilyen természetfeletti lény voltát..." (1939-es hsz.)

"Mindenható az isten, mégis van, aki nem fogadja el őt. Pedig a legegoistább valaki, akiről valaha is hallottam. Mégsem tudja elintézni, hogy mindenki vakon elfogadja a létét. A szabad akarat meg mellébeszélés, mellyel ezt próbálják leplezni." (1952-es hsz.)

1. Tehát szerinted nem létezik Isten.

2. Ennek ellenére sok sértő dolgot mondasz róla.

Következtetés: Azokat akarod bántani, akik hisznek Isten szeretetében, tisztaságában, és kegyelmében. Ha ez tényleg így van, akkor ez igen elszomorító állapot...

""...szerinted ilyen egy keresztyen ember? (hint: nem)"

De igen. Vakon követi a hitet, és nem keresi a kérdésekre a választ. Nem kérdezi, hogy mi a célja az életének, hanem elfogadja, hogy az isten imádata. Nem valami nagy öröm...nekem kissé lealacsonyító lenne.." (1957-es hsz.)

Ezzel meg is értettem, hogy mi a kereszténységről a definíciód. A véleményem az, hogy elhamarkodott következtetést vonsz le, és általánosítasz. Bár ha minden magát kereszténynek valló embert személyesen, és alaposan ismersz, akkor igazad lehet.