de sajnos ez nem olyan, mint egy pár cipő, ha mégsem tetszik,akkor vissza lehet vinni.
Ave, vennel TV-t ha nem hianyozna? Ugye nem. Igy van ez a gyerekkel is. Ha nem hianyzik, minek?
Na kérem szépen, itt bukik ki az, hogy a fogyasztói társadalom bedaráló médiagépezete megtette hatását! Erről ugattam én, az agymosásról!
Az idézett hsz-foszlányok miről árulkodnak? Milyen szemüvegen keresztül is nézik a gyereket (vagy esetleg a házastársat/élettársat)?
Ha probléma van vele, ha nyavajog, ha nézeteltérésem van vele, ha beteg, ha meghízik, ha lefogy, ha máshova akar utazni üdülni mint én, ha anyagi gondja támad, ha így, ha úgy - de egy szóval: nem úgy táncol, ahogy én fütyülök, akkor mint a kimustrált, divatjamúlt ruhákon-cipőkön, túladok rajta, már nem kell!!!
Ez a káros fogyasztói szemlélet! Nemcsak az, amikor egy vadiúj autó "fontosabb", és szívesebben költi rá a férj a pénzét, mint a gyerekszoba bútoraira.
Az emberek (így a társunk, gyermekünk, apánk, anyánk, testvérünk, barátunk, stb.) nem gépek, és nem is egyszer használatos árucikkek, amiket ha megununk vagy "elromlanak", akkor kicseszünk a francba!
Szerintem itt nem is a gyereket nem akarás a lényeg, az csak a felszín. Ugyanis egy gyereknél látványosabban mutatkozik az meg, hogy ki mennyire képes mással törődni, akkor is adni, ha cserébe (látszólag) nem kap semmit, mennyire képes önzetlen empátiára, stb. mint általános élethelyzetekben felnőtt társaságban.
Egy gyerek máris "rossz", ha engedetlen. Máris idegesítő, ha csokiért nyafog az élelmiszerboltban. Tönkreteszi az életem, ha a sírása miatt nem aludhatok éjjel.
És nem kapcsolhatom ki mint a rádiót, ha meg nagyon fölbosszantom magam, nem hajíthatom ki az ablakon, vagy mint ahogy Gézoo mondta, nem zárhatom ki az udvarra nyüszíteni éjszakára...
Ugyanez férjjel/feleséggel (élettárssal): ha adódik valami nehézség, vagy valamiben nem tudunk megegyezni, elhagyom/kirúgom, slussz. Mint ahogy a papírzsebkendőt is kidobom, ha már belefújtam az orrom...
Vagy nem tetszik az új csicsás, rézfán fütyülős mobiltelefon, hát nem veszek, mert minek? - A családalapítást azért nem ilyen szempontok szerint mérlegeli az ember.
Az ilyen hozzáállás valóban nem érett felnőttre vall, hanem olyanra, aki mindig a könnyebbik végét akarja megfogni mindennek és kikerüli a problémát. Még csak nem is gondolkodik rajta, még csak nem is törekszik rá, hogy valamilyen megoldást, kompromisszumot keressen.
Pedig az egész élet erről szól: megoldások és kompromisszumok kereséséről, alkalmazkodásról, "kecskékről és káposztákról" - az iskolában, a szüleinknél, a munkahelyen, a közlekedésben, a vásárlásnál, a sportban, és bizony az emberi kapcsolatokban sincs ez másképp.
Persze azzal továbbra is egyetértek, sőt helyeslem is, hogy aki hosszas gondolkodás után felmérte, hogy mivel járna, ha gyermeket vállalna és arra jutott, hogy ő ezeket nem lenne képes felvállalni, akkor tisztességesebb kerek perec nemet mondani rá, mint belebukni.
Ám szerintem a jelenkorban a házasságkötés-gyermekvállalás tudatos elutasítása mint jelenség, mint trend igen összetett, és nem függetleníthető bizonyos társadalmi folyamatoktól, gazdasági berendezkedéstől, értékrendbeli változásoktól, a média hatásaitól, stb.
