Akkor rólunk:

 

Úgy húsz-huszonöt körmendi tette tiszteletét szerdán Pakson. Kocsikkal mentünk, hihetetlen milyen sz*r az út Paks előtt! Mindenesetre a megállókban és a meccs előtti korai odaérkezésünknek köszönhetően a paksi büfében melegítettünk rendesen.

 

Hazai oldal:

Nagyon kevés néző. Nem volt az 900 szerintem. Az Atomic Boys 10-15 embere komoly hátrány ellenére is nyomta az első félidőben. A szurkolás azonban kicsit egysíkú volt érzésem szerint. A lelátó másik oldalát is sikerült egyszer-kétszer aktivizálniuk, a túloldaliaktól azonban ezektől eltérően főleg mutogatást kaptunk. A mi oldalunkon lévőkkel max. a szándékos-nem szándékos kérdést vitattuk meg. Balhéról szó sem lehetett, nem utáljuk mi egymást annyira... :)

 

Mi:

Az volt a nagy előnyünk, hogy az ott lévő társaság több mint fele a folyamatos szurkolás híve. Így nem voltak üres járatok, a szokásos rigmusok mellett az "Akkor is..." kezdetű dalunkat nyomtuk többször is. Az utolsó negyedig nem hittük el, hogy vezetünk. Akkor - látván hogy baj van - a győzelmet "követelő" rigmusok hangzottak el többségében. Paksiakkal, bírókkal, falcósokkal nem igazán foglalkoztunk, sőt. Ez azt hiszem külön jól jött most. Meccs után komoly ünneplés a csarnokon belül és kívül (ebbe azért már belejátszott a vasárnapi derbi is). Képeket nem készítettünk, pedig a nagy zászló kihúzása + sálazás azért látványnak nem lehetett rossz.

 

Elég hamar hazaértünk, buszos turné esetén ez nem fordulhatott volna elő.

 

 

Két másik meccset láttam tévében. A Falco-táborral szerintem gond volt, hogy a dobjuk néha egész egyszerűen elnyomta a hangjukat. Mindazonáltal folyamatos szurkolás, rendben voltak. A debreceniek hozták a szokásokat, bár talán többet kell volna tenniük egy hosszabbításos meccsen.