Úgy látszik rám jött az ötperc:)))

 

Kedvenc versem Willontol, Faludy fordításában(végülsi általa szerettem meg!)

 

Az akasztófavirágok balladája

 

Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,

a dombtetôn, barát vagy idegen,

ne gúnyolódj e három jómadáron,

kik itt lengünk a sárga zsinegen:

bôrünket, nézd,

a víz lemost régen,

nyelvünk megzöldült mint a rézgaras,

és így forgunk a korhadó kötélen,

pökhendi táncban, mint a szélkakas;

hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,

mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,

s szívünk, amely a názereti ácsot

sohasem dícsérte, már a sárba folyt.

Ne röhögd ki gyalázatunkat, vándor,

s ne csak mibennünk lelj bûnt és hibát,

s ha majd a meggymagot kiköpted a szádból,

úgy mondj értünk egy Áve Máriát:

-hogy a gonosz Hold szarván el ne essen,

s az égig jusson e három zsivány,

s ruháik foltján többé ne nevessen

a grófkisasszony és az úrilány-

de kérd reánk az Úr kegyelmét,

hogy a bitóról hófehéren

megoldja Villon árva lelkét

Krisztus nevében.

Ámen

 

A barnak rongyok hulltak már a fáról,

s át harminchárom sáros vármegyén

hárman jöttünk koldulva Flandriából:

Ythier Méchant s Colin Cayeux meg én.

És egy nap térdig hóban állt a róna,

s a házakból követ dobtak ki ránk

s a réten nem nött, csak csipkerózsa,

s deres kökénytöl felkopott a szánk,

s ott volt a varju is, mely máma károg

felettünk ujra, itt a dombtetôn,

s mi ültünk árván, fázva, fenn az árok

partján a ködtôl megfakult mezôn.

 

Kislány, ki erre jársz egy jóbaráttal,

ki majd letép, te liliomvirág,

ne nézz reánk szemedben durva váddal,

és mondj értünk Áve Máriát:

-hogy a Tejút vízében meg ne ázzon,

s az égig jusson e három betyár,

s ott lovagoljon fenn a szivárványon,

ahol nincs  se úr, se szolga már-

és kérd reánk az Ô kegyelmét,

hogy a bitóról hófehéren

megoldja Villon árva lelkét

Krisztus nevében.

 

       Ámen, ámen.

 

----

----