",,az új kapitalizmusban a magyarság nemcsak tõkével nem, de vezetõ szellemmel, ipari és kereskedelmi üzembeli munkával sem vett részt".

Tömör és pontos megfogalmazás. A 20. sz. első felének magyarsága egyfajta posztfeudális álomvilágban élt, nem volt hajlandó szinte semmilyen mértékben sem tudomást venni a világ változásairól. A végsőkig kizsigerelet nemzetiségi és magyar jobbágyság, később zsellérség, középkori termelési módszerekkel megtermelte azt a minimumot, ami pár ezer nemes fényűző életéhez elég volt, de a népi tömegeknek csak a zselédszoba, a Mária Valéria telep nyomora vagy még jellemzőbb módon a falvak sárból tapasztott kis házacskáinak egyszerű romantikája jutott. Az ország persze nem rejtőzhetett el Ázsiában, Európa és a Monachia változásai ide is eljutottak valamilyen mértékben,  egyre nagyobb szükség volt gazdasági, ipari és tudományos intelligenciára. Ez azonban nem jöhetett a magyarság köreiből, mert a nemesség a végsőkig ragaszkodott társadalmi vezető szerepéhez, maga nem akart ilyen poziciókat betölteni, a népi osztályokat pedig meggátolta ebben, hiszen ha engedte volna, akkor saját kiváltságairól mond le önként. Ezt pedig nem tehette. De a népi osztályok sem jutottak volna spontán módon a tanulás és a társadalmi előrejutás kiváltságaihoz, ha nem küzdenek érte. A polgári forradalom viszont Mo-on elmaradt, illetve egyfajta retrográd nagynemzeti pszeudo-birodalmi romantikába torkollott a 19/20. sz. fordulóján Árpád vezér és a német mentes szittya Nagy Mo. ideájával, ami megint csak a feudális visszarendeződés irányába vitte az országot. A már klasszikussá váló mondás szerint "tetszettek volna forradalmat csinálni", a magyarok viszont valahogy sosem akartak. A népi eredetű értelmiség és gazdasági intelligencia helyébe pedig jöttek a zsidók, betöltve azokat a réseket, amelyeket a magyarok nem tölthettek be, de nem tölthette be az idegenszívűeknek kikiáltott és az országból az 1848-as forradalom eszményével immár kirekesztett német polgárság sem, kivéve, ha nem választják az elmagyarosodás útját. Csahogy ez volt a csapda, az elmagyarosodás egyben a polgári tradíciók elvesztésével is együtt járt, pár nemzedék alatt az ellumpenesedéshez vezetett, nem pedig a magyar polgári osztály kialakulásához. Erre a sorsra jutott gyakorlatilag a városi német polgárság túlnyomó része. A sajátos magyar viszonyok egyedül a zsidóságnak kedveztek ebben a helyzetben. Ők pedig jöttek és valóban igen nagy számban betöltötték azokat a társadalmi pozíciókat, amelyeket a magyar polgárságnak kellett volna betöltenie.  Óriási tévedés viszont ezért a magyarság szempontjából valóban kedvezőtlen folyamatért a zsidóságot felelőssé tenni.