Kedves gyomnövény, bocs, hogy pont nálad forrtam fel, de te voltál az utolsó csepp nekem. Nem te tehetsz róla, hanem én, hogy nem szeretem ezt látni.
Munka ügyben eszembe jutott egy olyan is, hogy ha tényleg van szabadidőd, akkor esetleg megpróbálhatnád az önkéntes munkát, és lehet, hogy később "éles" munkára is át tudnál állni. Az onkentes.hu -n rengeteg lehetőség van.

 

Mi ez a páli fordulat?

A múltkor "hozzászólásaim alapján szimpatikusnak találtál" és úgy tűnt, segítő kezet nyújtasz felém egy off-topik (állásváltoztatás) ügyben; most meg, hogy nem egyezik a véleményed az enyémmel, már le vagyok hordva fűnek-fának, plusz a beidézett szövegből azt olvasom ki, hogy egy szánalmas alaknak tartasz, aki ha nagyon "gondoskodni" akar, menjen, osszon ételt a hajléktalanoknak, vagy ápoljon öregeket a szociális otthonban!

 

Van itt néhány félreértés is:

 

1. A gyerekszülés/-nemzés nem (erkölcsi) kötelesség. Biológiai program. Az más tészta, hogy társadalmi rendszerünk és normáink felülírják - felül akarják velünk íratni -  ezt! Nem én, "a nagy megmondóember" nyilatkoztatok itt ki, hanem az élővilág működési alapelveire hívtam föl pusztán a figyelmet.

Nem vitatom, hogy nagyon sok rajtunk egyéneken kívülálló tényező "kényszerít" minket arra, hogy más irányokba orientálódjunk. Tagadhatatlan, hogy rossz a lakáshelyzet, hogy nagy a munkanélküliség, hogy túl magasak az árak, hogy egy keresetből szinte nem lehet két vagy több embert eltartani (de még kettőből is szűkösen), hogy a munkáltatók elvárják a túlórát és kirúgással fenyegetőznek már betegszabadság idejére is, stb. De miért hagyjuk, hogy bedaráljon minket a gépezet, s előbb-utóbb talán mi magunk is egyszerű input (fogyasztás) - output (meló, mókuskerék) robotokká váljunk??? Csak ennyi az élet? Csak pillanatnyi örömök lehetnek? Ami tartós, ami állandó, az csak a gürizés, a kenyérharc és a kizsákmányolás?

 

 

2. Attól hogy valaki nem akar gyereket még nem hiszem, hogy értéktelen ember, felszínes kapcsolatokkal...

 

Csak azokról beszéltem, akiket személyesen ismerek: a kollégáim és néhány ismerősöm. Ők tényleg ilyenek, velük kapcsolatban ez a tapasztalatom. Csak a saját portámon söprögetve állítottam, hogy nekem rossz egy ilyen miliőben élnem! Az, hogy egyre több ilyen fiatal és közösség van, ez tencencia. A jelenség elharapózása nem tetszik, megrémít.

Az itteni fórumozók egyikét sem ismerem - tudtommal - személyesen.

3. Miért baj, ha valaki jól érzi magát, méghozzá úgy, hogy bulizik. Netalán még élvezi is az életet és boldog. És ehhez a boldogsághoz egyetlen gyereknek sincs semmi köze.
Miért baj, hogy ő mástól érzi jól magát mint ti?

 

Erre az előző hsz-omban benne van a válasz.

 

 

4. A szülés mindig kockázat. Nincs rá garancia, hogy minden okés lesz. Ezt is el kell fogadni annak, aki szül.

 

Ha úgy vesszük, autót vezetni is kockázat. Bármikor történhet önhibánkon kívül is baleset. Mégis rengetegen ülnek a volán mögé nap mint nap.

 

5. Kicsit olyan érzésem van, hogy mindezt azért teszitek, mert így a ti életetek, értékrendszeretek a másiké fölé kerül. Ettől biztos jobban érzitek magatokat, hiszen jobbak vagytok.

 

Éppen ellenkezőleg! Én érzem úgy - munkahelyi és ismerősi körömből merített tapasztalataim alapján - hogy a karrierista-hedonista szingli életmódot tekintik annak élharcosai felsőbbrendűnek, és minket "konzervatív" gondolkodású mohikánokat lenéznek, maradinak, élhetetlennek, lustának, a munka alól kibújni vagy magunkat más munkájából eltartatni akarónak titulálnak!!!