"Református vagyok, és meg vagyok elégedve Jézus tanításával (nem a református tanítással). A református csak a Bibliára alapoz - Jézusra, és nincsennek saját tanításai (nem kellene, hogy legyenek)."

kedves komojboj! kifejtenéd ezt bővebben? mi nem 'tetszik' a református tanításban? hátha nekem sem tetszik, bár attól még lehet igaz...

Szigorú vagyok, kompromisszumot nem ismerek abban, hogy egy református eltérjen Jézus tanításától. Számomra az nem "igazi" reformata, aki hozzátesz, elvesz, elhallgat valamit a Bibliából. Az ilyen képmutató, aki még reformátusnak is nevezi magát. Rá illik a meszelt sír jelző: fehérre, szépre, tisztára van meszelve, de a romlást, halált hordozza. Emberre átültetve: romlott ember, még ha református püspök is.

Álláspontom az, hogy ha lenne külön református tanítás, akkor az azt jelentené, hogy azért van külön jelzővel illetve, hogy más tanítástól megkülönböztessék. Akkor kell így megkülönböztetni, ha más tanítástól eltér. Márpedig szerintem a "református tanítás" nem kell, hogy különbözzön Jézus tanításától, a Bibliában foglalttól. Így szükségtelen Isten tanításához viszonyítva református tanításról beszélni.

Részben azért szükséges kényelmetlenség, mert meg kell különböztetni más vallások hitelveitől. Ezért használják egyes vallások az ortodox jelzőt.

Csak a kifejezés feleslegességére akartam utalni, mely felesleges kellene, hogy legyen azoknak, akik csak a Bibliát veszik mércének, ahogy azt a reformátusoknak tenni kellene.

Megjegyzem, nagyon sok egyháztag (felekezettől függetlenül) azért távolodik el Istentől, illetve egy-egy felekezettől, mert csalódnak a felekezetek "emberi tényezőiben" (értsd: papokban. lelkészekben, presbiterekben, püspökökben, harangozókban, kántorokban, stb.).

Üdv - látom homályosan fogalmaztam - igazad van...