Ma úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, de elkezdek itthon jógázni. Rendszeresen úgysem tudnék órákra járni, úgyhogy beszereztem egy DVD-t. Hiába volt már meg pár hete, még nem sikerült egyszer sem végignézni. Szerettem volna, ha közben nem zavarnak a gyerekek, elvégre a jóga lényege a meditáció, meg figyelünk a belső hangokra, stb, bla bla. Reggel képtelen voltam korábban felkelni, este meg mire elaludtak a gyerekek már túl fáradt voltam. Ma volt az első alkalom, hogy fürdetés után, de még lefekvés előtt betettem a DVDt. Ez persze nem volt könnyű, hiszen előtte le kellett vernem egy lázadást. („Dóját akajok”, „Én a csúnya kiskacsát akarom”, „A Dóját, Dóóóójáááát, NEEEEEM a cúna kiszkacát”, „DEEEEEEEE! Anya ugye a csúnya kiskacsát teszed be?”) Nem, anya nem azt tette be. A kicsi hol vinnyogott, hol nyafogott, végül mellém feküdt a földre, de olyan szorosan, nehogy bármit is kényelmesen tudjak csinálni. Közben a nagy jól szórakozott. Rögtön az elejénél elkezdett röhögni, hogy a nő mezítláb van. „Anya, nézd, ott a büdös lába, hihihi!” – Igen kislányom. Anya nézi, elmélyedés, meditálás nuku. „Anya, mit csinál a néni?” „Jógázik. Olyan, mint a torna.” Fél perc csend. „Anya, mi az oviban nem így tornázunk. Megmutassam, mit csinálunk?” „Mindjárt” „Anya nézd, mutatom!” Anya nem mélyed el, nem relaxál és nem meditál. „Anya, te nem nézel. Engem nézzél, ne a nénit.” 10 másodperc. „Nézd anya, most én is csinálom, hihihi!” Kb 15 percig bírtam, utána feladtam. Miután aludtak visszakapcsoltam, végig csináltam a fél órás gyakorlatsort, majd egy másik 8 perces hasizomgyakorlatos DVD-t.