Mit tanít a Szentírás a halálról és feltámadásról?

Isten tökéletes világot teremtett, melyben nem volt sem halál, sem gyilkosság
A hatodik parancsolat így szól: „Ne ölj" (2 Móz. 20,13. 5 Móz. 5,17). Ezt az erkölcsi törvényt Isten azonban már a Teremtés óta minden ember szívébe belevési. A bunbeesés elott Ádám, Éva és az összes állat növényekkel táplálkozott (1 Móz. 1,29–30.2,9), a földön pedig nem létezett sem szenvedés, sem gyilkosság, sem halál (1 Móz. 2,17). Az eroszak ismeretlen volt a Mindenható által teremtett tökéletes világban, mivel Isten maga a szeretet, ugyanakkor végtelenül bölcs és hatalmas. Ezt az elvesztett Paradicsomot Isten helyre fogja állítja, mikor a gyoztesként visszatéro Jézus Krisztus uralkodik majd a földön. Akkor majd „lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek orzi azokat...Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével" (Ésa. 11,6–9).

Miért jött a halál a világra és mikor fog majd eltunni?
Isten mindenható és maga a szeretet (1 Ján. 4,8), ezért minden „igen jó" (1 Móz. 1,31) volt, amit O teremtett. Miért kellene meghalnia egy tökéletes embernek vagy élolénynek? A Biblia egyértelmuen kijelenti, hogy a teremtett világban eredetileg nem volt halál.
A halál Sátán muve, a feltámadás pedig Isten kegyelmébol van
A halál a bun által jött be a világba, a bun pedig Ádám és Éva engedetlensége folytán (Róm. 5,12). Az elso emberpár a bun szolgája lett (Róm. 6,16), és Sátáné, aki „emberölo volt kezdettol fogva" (Ján. 8,44) és akinek „hatalma van a halálon" (Zsid. 2,14). Mivel „a halál fullánkja pedig a bun" (1 Kor. 15,56) és „a bun zsoldja halál" (Róm. 6,23), Ádám és Éva meghalt. Ugyanez érvényes az egész emberiségre: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bun és a bun által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek" (Róm. 5,12). A halál tehát Sátán muve, nem Istené.
A Szentírásból tudjuk, hogy egyszer majd vége lesz a bunnek és a gonoszságnak ezen a világon, helyettük örök igazság fog lakozni (Dán. 9,24. 2 Pét. 3,13) az új földön és az új égen (Ésa. 65,17). Romlott és bunös emberek nem örökölhetik Isten országát (1 Kor. 15,50). Mivel Isten nem engedi meg, hogy a gonoszság örökké tartson, ezért az emberek sem élhetnek örökké bunös állapotukban és meg kell halniuk: „elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" (Zsid. 9,27).
Az istenfélo emberek is vétkeznek és meghalnak, de feltámadnak majd, romolhatatlanságba öltöznek és élnek örökkön-örökké (1 Kor. 15,51–57. Jel. 22,5). Ez azért lehetséges, mert megtisztulnak buneiktol Jézus Krisztus vérében és önfeláldozása folytán, azaz megfehérítik magukat a „Bárány vérében" (Jel. 7,14)
A halál egy ellenség és Isten csak azért turi el egy ideig, mert célja van vele, de Jézus Krisztus ezeréves országlása és a végítélet után elpusztítja majd a tuznek tavában (1 Kor. 15,26. Jel. 20,14).

Halál és feltámadás
Az elso halál
A halál beálltakor a halhatatlan lélek elhagyja a halandó testet. A test elporlad, a lélek pedig vagy a Paradicsomba (Luk. 23,43. 2 Kor. 12,4), vagy a pokolba kerül (Zsolt. 9,17. Luk. 16,23. stb.). A Biblia ezt nevezi elso halálnak. A Szentírás szerint eddig csupán két ember kerülte el az elso halált: Énókh és Illés. Énókh istenfélo ember volt, aki 365 évig élt, utána felvitetett Istenhez (1 Móz. 5,24), hogy ne lásson halált (Zsid. 11,5). Illés, a próféta, tüzes szekérben ment fel az égbe (2 Kir. 2,11). Lelke azután visszatért Keresztelo Jánosban (Máté 11,14.17,12) — ha jól értjük Jézus szavait —, és ezen második teste szenvedte el a halált. Az Apokalipszis során egy adott pillanatban az akkor még élo keresztények el fognak felhokön ragadtatni az égbe Jézus Krisztushoz (1 Thess. 4,17) és ok azután már nem fognak meghalni.
A halottak feltámadása, örök élet és örök büntetés (a második halál)
A halottak feltámadnak majd, pontosabban a testük támad fel, mert lelkük nem szunik meg létezni (Ján. 11,24. Csel. 24,15). A hívok Jézus Krisztus igazsága által megigazulva megszabadulnak a kárhozattól (Róm. 5,18. Jel. 20,4–6) és örökké fognak élni egy új, szép és igazságos világban, ahol „halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsok elmúltak" (Jel. 21,1–22,5). Jézus ezt nevezi az élet feltámadásának (Ján. 5,29). A többi embert Isten meg fogja ítélni cselekedetei alapján, és „ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tuznek tavába vetteték." (Jel. 20,11–15.21,8). Ez a második halál: nem megsemmisülés, hanem a kárhozat feltámadása (Ján. 5,29), „örökkévaló útálatosság" (Dán. 12,2).
A második halál elkerülésének és az örök élet elnyerésének egyetlen útja van
Hinni Istenben és hinni Jézus Krisztusban:
Jézus Krisztus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre." (Ján. 5,24)
Jézus Krisztus: „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal." (Ján. 11,25–26)
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az o egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen o benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján. 3,16)
„Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róm. 6,23)