Én egy ilyen verset "találtam":

 

A mártíranya

 

Kérdezed, ki vagyok: megmondom én neked:

MÁRTÍRANYA vagyok, fajtám ismerheted.

Szültem én gyereket, de sajnos csak kettőt

szívesebben szültem volna tizenkettőt.

Az élet értelme: sok gyereket szülni,

Biztos könnyebb dolog, mint továbbtanulni.

Könyvet én soha nem vettem a kezembe,

örültem, mikor végre elhúzhattam gyesre.

Majd a férjem eltart, az a dolga neki,

gyereket se akart,mégis szültem neki:

azt mondtam, véletlen,hogy teherbe estem,

pedig gyógyszert titokban már régóta nem szedtem.

Végre ,végre itt van a pici babuci,

mostantól csak vele törődik anyuci.

Slampos lett a külsőm, felszedtem húsz kilót,

Szakadt pólóm tréninggatyámból kilóg

Így várom minden nap imádott férjemet,

és csodálkozok, hogy a titkárnővel hetyeg.

Hajam fodrászt nem látott évezredek óta,

ruhát a turiban vásárolok néha:

de mindez nem számít,hiszen ANYA vagyok,

mindent,mindent,mindent a gyereknek adok.

Mangóban, Retróban nyomul a kis drága,

nehogy már megszólják őt az iskolába'.

Férjem rég elhagyott, fene hitte volna

Érdekes,a gyerekre rá se néz azóta

A csaja pedig egy büdös k...a,

képzeljétek: divatos a ruha rajta,

ki van festve az arca,

és meg van mosva a haja!

De ő  nem mártíranya, élete fabatkát sem ér,

Hiába utazott vele Mauritiusra az exférj.

Megöregedtem közben, hajam is ősz lett,

rég volt már az,hogy férfi ölelt...

Gyerekeim sem törődnek már velem,

öregotthonba tettek, hogy ott éljem életem.

De mégis hirdethetem boldogan:

rohadt gyerektelenek, én MÁRTÍRANYA VOLTAM!!!