Hát, ez elég hosszú, de lehet, hogy elég érdekes.....
„Gyakran játszom az okos, titokzatos értelmiségit, aki néha furcsa dolgokat mond, és mindenki megrökönyödik. Szeretem provokálni az embereket, és szeretem azt hinni, hogy az emberek nem tudják, hogy mi van bennem. És visszagondoltam erre az én viselkedésemre, és eléggé röhejesnek találtam, ahogy így visszagondoltam erre -- meglehetősen korlátoltnak.”
„ Jézus tulajdonképpen bújócskázik a tanítványokkal. … Jézus mindenesetre jót szórakozott a tanítványokon szerintem. …. Jézus játszik a tanítványokkal. … fokozza a hangulatot … Játssza a naivat Jézus. …minthogyha Jézus humorizálna a tanítványokkal, játssza a tudatlant, az együgyűt; és játszik azzal a szituációval, hogy a tanítványok nem ismerik fel öt, és őróla beszélgetnek. … Jézus; és akkor ahelyett, hogy Jézus kiállna eléjük, nyíltan bemutatkozna -- "Sziasztok, én vagyok Jézus" --, ehelyett itten szórakozik velük.” … kíváncsi lennék Jézus arcára, hogy hogyan adta át azt a kenyeret. Megint csak, rezzenéstelen volt az arca? Vagy elmosolyodott, amikor odaadta a kenyeret? Esetleg kacsintott egyet a tanítványokra, mielőtt eltűnt? "Na, most lebuktatom magam. Most elárulom magam, hogy én vagyok az."
„Felvetődik bennünk, hogy hát ennek az Istennek már semmi sem szent? … nem tiszteli a mi drámai, mély érzéseinket, és gyakran bolondot csinál belőlünk. Legalábbis itt a tanítványokból bolondot csinált. Megnézhetjük picit tüzetesebben, hogy hogyan csinál bolondot a tanítványokból.”
„ megállapíthatjuk, hogy Jézussal járni rendkívül frusztráló dolog, mert ritkán látjuk Őt igazából. Olyan emberek vagyunk, akik a külvilággal az öt érzékszervünkön keresztül tartjuk a kapcsolatot -- a szaglásunk, tapintásunk, látásunk, ízlelésünk, hallásunk [által]. De Isten nem ilyen. Istent nem lehet hallani a füleinkkel, nem lehet látni, nem lehet tapintani. Isten kicsúszik a mi birodalmunkból. Csak egy kegyelmi pillanat lehet, amikor egy pillanatra felsejlik lelki szemeink előtt. Egyébként vakon járjuk az életünket, vakon botorkálunk végig, vakon magyarázgatunk Jézusnak, ha úgy tetszik, miközben ö mosolyogva hallgat bennünket. Szóval Istennel járni nagyon frusztráló. És ez is egy olyan oldala a kereszténységnek, amit mi, hívők igyekszünk a szőnyeg alá söpörni. Nemcsak úgy beszélünk a keresőkről, minthogyha ők keresők lennének, és mi már abszolút mindent megtaláltunk volna, hanem gyakran úgy beszélünk, minthogyha nem lenne néha idegesítő Istennel járni…”
„ Istennel járni mulatságos. Persze gyakran saját magunkon kell röhögnünk, hogyha így visszanézünk -- de legalább nevethetünk valakin. Viszont ehhez kell egy érettség, hogy nevetni tudjunk magunkon…. több percet is tudok adni, amikor mindenki némán végiggondolhatja az életének az utolsó részét -- ahogy beszélgetett a hívő testvéreivel, ahogy... elsősorban talán arra gondolnék, ahogy itt, a gyülekezetben viselkedett, ahogy kritizálta a többieket, ahogy magyarázgatott mély teológiai gondolatokat a testvéreinek, ahogy viselkedett akár egy közgyűlésen, akár egy négyszemközti beszélgetésen így a gyülekezeti összejöveteleink után, és képzelje oda Jézust maga mellé, és próbálja meg elképzelni Jézus arckifejezését: hogyan hallgatta a mi beszédünket, és hogyan nézte a mi viselkedésünket. Tehát erre adok néhány percet. Még csak nem is kell [...] mosolyogjunk vele együtt magunkon. Ez nehéz feladat, és mint mondtam, énszerintem ehhez nagyon nagy érettség kell, hogy valaki be merje magának vallani, hogy... hát most, itt bizony nagyon emberi voltam.
„Mi azt hisszük, hogy attól, hogy már megtértünk 1 vagy 10 vagy 50 évvel ezelőtt, innentől kezdve már bekerültünk a klubba, innentől kezdve már mindennel tisztában vagyunk, már a helyünkön vagyunk, már mindent láttunk. Pedig attól, hogy Jézussal járunk, még nem feltétlen látjuk Jézust. Azt hisszük, hogy attól, hogy értjük az Írásokat, attól már minden rendben van. Sőt, néha még belelovaljuk magunkat, és a szívünk is felhevül, akkor aztán meg pláne rendben van. Akkor aztán még elkezdünk evangelizálni is, meg különböző cselekedeteket végrehajtunk, és így tovább. De mindezt lehet úgy csinálni, hogy nem látjuk igazából Jézust. Jézussal járunk, de mégis Jézus nélkül járunk. És megpróbáljuk a kereső embereknek megmutatni, hogy hát melyik ige mit jelent, és megpróbáljuk elmagyarázni őnekik az Írásokat. De ez csak egy lépcső ahhoz, hogy Jézushoz közelebb kerüljünk, és nem maga a cél. Hogyan lehet meglátni Jézust, és mit jelent ez, hogy meglátni Jézust? Hát, ezt nem fogom tudni megmondani. De mindenesetre az biztos, hogy többet jelent annál, mint hogy egyszerűen vele járunk, vagy hogy értjük az Írásokat. Úgyhogy amikor hívövé válunk, akkor az a természetes, hogy ha elkezdünk vágyni arra, hogy meglássuk Jézust, és ne képzeljük azt, hogy mi már megtaláltunk mindent. Ezek után csak még intenzívebben kell keresni, hogy meglássuk Jézust. Még nagyobb hiányérzetnek kell a mi szívünkben lenni onnantól kezdve, hogy hívők lettünk. Mert igazából lehet úgy élni, hogy Jézussal, de mégis Jézus nélkül. … Na persze lehet, hogy van egy-két kivétel itt a gyülekezetben, gondoltam is egy-két szent életű emberre itt a gyülekezetben, akiről feltételezem, hogy azért úgy gyakran látja Jézust, de én nem olyan gyakran. És a többségünk azt hiszem, hogyha körülnézek, nem olyan gyakran. Úgyhogy nagyon is korlátoltak vagyunk…” |
