A preferált helyzetből adódóan Európában az alkoholnak van egyfajta kultúrája. Épp amiatt, hogy borral-sörrel legtöbbször a szülő kínálja meg a gyereket előbb-utóbb, és a szülőtől látja a gyerek, hogy hol-mit-mikor-mennyit-hogyan szokás fogyasztani. Mert nem csak "fedőszöveg" az, hogy az italoknak van pl. emésztést befolyásoló és/vagy felüdítő hatásuk is. Ha a téli hidegben egy kis pohár forralt bort, a nyári melegben egy kis pohár sört, ünnepi vacsora után egy kis pohár aszút, szilveszter éjfélkor kis pohár pezsgőt adok a kamasz gyerekemnek, vagy amikor épp a gyomrával van kisebb gond, kap 2 cent Unicumot, azzal talán valóban nem követek el az testi-lelki egészsége elleni bűnt.
A teste ellen valószínűleg akkor sem követnék el nagyobb bűnt, ha egy füves cigit nyomnék a szájába. A kérdés az, hogy van-e rá szüksége! Erre szerintem nincs. Sem testileg, sem lelkileg.
Míg az előbb felsoroltak jót is tehetnek a testével, vagy segítenek megtanulnia a "társadalmi elvárásokat" (mert lássuk be, aki absztinens, annak néha igencsak magyarázkodnia kell, hogy pl. ugyan miért nem koccint az új évre vagy egy névnapon) úgy teljesíteni, hogy ne ártson magának.
Ahol az a társadalmilag elfogadott, hogy más tudatmódosító (esetleg fiziológialiag is jól ható) szerekkel segítenek elviselni néha azt, amit másképp nehéz (indiában fűvel, kínában ópiummal, vagy épp az Andok oxigénhiányos csúcsain a nehéz munkát kokalevél rágásával), ott azt tanítják meg a gyerekeiknek, abban mutatnak mintát nekik a felnőttek. Ott az értelmesebbja azt tanulja meg úgy, hogy ne ártson magának, itt meg az alkoholfogyasztást. Ott a frusztrált, életét kilátástalanak látó, cél nélküli emberek a drogokkal csinálják ki magukat, mifelénk régebben csak az alkohol volt erre elérhető, most bővült a kör. És a mi kultúránkban szerintem épp azért fokozottan veszélyesek az alkoholon kívüli tudatmódosító szerek, mert nincs kitől megtanulni, hogy hogyan kell kezelni őket, illetve a hatásukat. Hogy hol-mit-mikor-mennyit és hogyan.