Kedves gyomnövény!

Én is szomorúan olvastam a hozzászólásodat, és van egy-két dolog, ami kikívánkozott belőlem:

1. Szerintem sem maradiság a családközpontúság. Pont azért van ez a fórum, hogy tudatosíthassuk, van választásunk, hogy mit akarunk az élettől, és hogy hogyan akarjuk. (Lehet, hogy nem mindig jön ez így össze, de legalább a mi életünk volt, a mi döntéseink, és nem másoké.)
2. Tényleg érdemes olyan munkát/munkahelyet találni - addig is amíg nem a családod boldogságáért dolgozol- amit szívesen csinálsz. Annyi időt töltünk munkával, ha nem örömmel tesszük, akkor az életünk jó része örömtelen marad. Ez meg szerintem senkinél sem cél.
3. A mostani helyzet, amikor úgy hiányzik a saját család az életedből eléggé könnyen tévútra viheti az embert. Úgy érzem egy kicsit idealizált képed van arról, hogy milyen lesz majd, ha családod lesz. Ha abba a távoli jövőbe vetíted ki a boldogságodat, akkor a jelen könnyen kisiklik a kezeid közül.
Nem tudhatod mi lenne most, ha családod lenne. Tényleg energiát adna neked a férjed és a gyereked? Valószínűleg igen, de lehet, hogy éppen nekik is pont a te támogatásod kellene.
Jár neked a boldogság, méghozzá most, és ha azt egy helyzettől, személytől, vagy időponttól teszed függővé, akkor mi marad neked itt és most?
Tudom, könnyű ilyeneket mondani, de nekem ez a tapasztalatom. Az anyukám egész életében arra várt, hogy majd több pénzze lesz, akkor milyen jó lesz neki. De egyszerűen bármilyen jó volt neki, nem tudott boldog lenni, mert az nem pont olyan volt, ahogy az előre elképzelte. És akkor most azon szenved, hogy milyen kegyetlen is volt az élet, meg mennyit szenvedett, és miért pont ő? Nem vette észre, hogy ő csinálta ezt magával, hogy ő volt "vak" észrevenni a jót, és értékelni akkor és ott. Mi bármit csinálhattunk, nem tudtuk boldoggá tenni. Én ezt sokáig magamra vettem, és mindent megpróbáltam megtenni, hogy örüljön. Pedig az öröme nem tőlem függött, hanem saját magától. Ő meg tetszelgett a milyen jó anya vagyok, mindent a családomra áldozok, nekem nem kell semmi "szerepben". Ne érts félre, te nem vagy ilyen, de az anyu sem így kezdte, én meg sokat kínlódtam mire a gyerekeként ezt magamban helyre tudtam rakni. Viszont ezt a leckét jól megtanultam.
Esetleg kihasználhatnád ezt az időt arra is, hogy boldogabb, harmónikusabb emberré tedd magad. Így amikor családod lesz többet tudsz majd nekik adni.
(Szerintem)