Én is anarchiát szeretnék, hogy végre mozduljon ebben az országban valami. De ez a tomket féle túlzott nemzetiségfennhang, az ősi magyar érdekek védelmezése, a jól működő rendőrséggel rendelkező, gondoskodó, figyelmes állam, és az országban a helyét mindenki tudó, tisztességes, törvénytisztelő emberek alkotta társadalom ideája már nagyon elavultnak tűnik a szememben.

A tomketi idealizált társadalmat tekintve inkább posztkommunista állam (a maga rendezettségével, törvényszigorral, a bűnösök kemény megbüntetésével, az utópisztikus törvényi igazságossággal), de egyben még zavarosan liberalista is (igazuk van az araboknak, hiszen mit képzelünk mi, hogy viccelkedünk Mohameddel, igazuk van, hogy felgyújtják az autókat), így valahogy az egész világképe tomketnek olyan, hogy próbálja a kiszámítható, nyugodt életet (kispolgári értékek hangoztatása, erőltetett liberalizmus) a saját diktatórikus elképzeléseivel igazgatni, ami látszatra nagyon nyitott más kultúrák iránt, és kisebbségek iránt, de közben a mélyben ott a saját diktatórikusszemélyisége által épített igazságkoncepciója, ami szerint ő ítélkezik.

Tehát nem tetszik, hogy a Zöld párt is hasonló hangnemben, erőszakosan akar fellépni emberek ellen, dúlva-fúlva, röhögve, mert ez így csak csőcselék. Olyan anarchista pártot akarok, ami komolyan veszi a politikát, de a szabályokat átírja, olyat, ami kimondja a véleményét, aki nem hazudozik, aki ismerteti a valós helyzeteket az ország állapotáról, és képes az eddigiektől erősen eltérő törvényeket hozni, de a nép, és nem a párt érdekében. A lanyha szöszmötölést pedig, ami időtlen idők óta jellemzi a magyar parlamentet, szenvedélyességgel kiírtja.