Gratulálok! Ha már itt tartasz, akkor kétség kívül megtetted az első és egyik legfontosobb lépést hogy bebizonyítsad magadnak  e dolgok igazságát – mert ez olyan egy dolog amit csak magadnak bizonyíthatsz. Ugyanis, ha neked sikerül elérned, hogy elkerüljed a halált, vajon kinek bizonyítanád, ha körülötted mindenki meghal?

A halál elkerülhető, mert nincs olyan természeti törvény ami az ember testét a hanyatlásra a halálra kényszerítené. Vannak több ezer éves fák, azok legfrissebb hajtásai végeredményben ugyanabból a magból nőttek ki mint a fa törzse; az ember a fákhoz hasonlóan egészségesen élhet, mindaddig míg meg nem bomlik a gyengéd egyensúly az elhaló és megújulo sejtek között. A halál elkerülhetősége az ember számára a gyakorlatban mégse olyan egyszerű, de sokkal hatékonyabb. A fát nem védi meg semmi a favágó fejszéje ellen, míg az ember elérhet olyan tökéletességet hogy se betegség se baleset, se szándékos erőszak nem árthat neki. Az ember élete minden tekintetben sokkal bonyolultabb mint a fáé, mégis, úgy mint a fa már sokszor lehullatta leveleit, száraz ágait, az ember arra kényszerül, hogy folyton változzon, a változás ugyanis egyik feltétele az örök életnek. 

Az ember nem ismeri saját magát, nem tudja, hogy az a folyamat amit a halál elnevezéssel jelöl meg, tulajdonképpen nem más mint egy kíméletlen, könyörületlen változás ami egy rút módon sok szép dolognak véget vet. De az élet több mint a test és a személyiség, több mint amit megsemmisülni látunk. E rövid magyarázat eddig egybehangzik azzal amit az egyházak tanítanak. A vallások ígérik a győzelmet a halál fölött, de előbb mégis meg kell halni – de vajon miféle győzelem a halál fölött az, ha előbb mégis el kell szenvedni a halált?

Annak ellenére, hogy semmiképpen se titok, csak nagyon kevesen ismerik a halálnak, helyesebben ennek a kíméletlen, és főleg könyörületlen folyamatnak egy emberhez méltóbb, egy könyörületesebb változatát, ami csak azt semmisíti meg az emberből, ami nem hozzá tartózik, ami nem az övé. Ennek a tudatlanságnak egyik oka az hogy ezt a folyamatot az embernek saját magának kell elindítani és végbevinni saját magában, de hogy is tudnánk egy ilyen folyamatot elindítani és végbevinni ha nem tudunk hinni benne?  És hogyan hihetnénk benne, mikor egyik embertársunkat a másik után viszik a temetőbe?

Az első lépés tehát az, hogy kétségbe vonjuk a halál elkerülhetetlenségét és hisszük, hogy mi magunk is elkerülhetjük. Tudnunk kell azonban, hogy ez nem a jelen állapotunk állandósítását jelenti, hanem egy ugyancsak kíméletlen, de könyörületes, emberhez méltó változást. Azonfelül, hogy ezt a változást nekünk kell elindítani és végbevinni saját teljes lényünkben.

Názáreti Jézus erre saját életével egy nagyszerű példát adott, Ő végbevitte magában ezt a változást, melynek csúcspontja volt a Színeváltozás. Mikor eljött a színeváltozása ideje, felszólította néhány tanítványát, hogy tanúi legyenek, azok azonban nem értették meg mi ment végbe benne. Jézus ott megkapta a bizonyítékot, hogy bármi is történhet vele Ő tovább fog élni, úgy képes volt önkéntesen vállalni a gyötrelmes halált a kereszten, hogy utána ismét felvegye testét tökéletesebben min valaha azelőtt volt; az volt ugyanis az egyetlen lehetőség, hogy tanítását kellőkééppen alátámassza.

Nekünk is egy ilyen drasztikus változáson kell átmennünk, melynek csúcspontja a színeváltozás. Ehhez hitre van szűkség, erős elhatározásra és kitartásra, hogy végbe vigyük azokat a dolgokat amely tudatunkat a kellő állapotba hozza. Ez a változás a gondolkodás, átalakítását, az érzelmi világunk kitisztítását, az indulatok felszámolását, a tudat állapotának javítását, felemelését tartalmazza arra a színvonalra, ahol az anyag kötelékei fölé kerülhet; a tudat során kifejezésre jut környezetünkben és testünk állapotában és közelebb hozza a színeváltozás napját, a test hanyatlásának, halálának elkerülhetségét.  

 

pelgrim