Sziasztok, azt hiszem megint elkanyarodtunk. Persze lehet hogy Gézának van igaza, és ha nem lennének ennyire biztos intuicióim az életemet érintő dolgokról nagyobb eséllyel indulnék a mostani férfiak kegyeiért... köszi, ez megvolt nekem, azt hiszem 17-24 éves korom között. Vakon bíztam és kaptam csalódást, imádtam és kaptam közönyt, odadobtam és kaptam nulla megbecsülést, adtam és még kértek és még és még. Igen a tapasztalataim végeredménye vagyok, már nem dobom oda, megnézem kinél van biztonságban, inkább szeretek nem imádok, ember kell nem király,  a bizalom pedig nem jár alanyi jogon (nekem se félreértés ne essék)- van persze egy kötelező minimum - de azért mindkét félnek meg kell dolgozni, el kell nyerni, ahogy egy barátnőm mondta: ki kell érdemelni...de tudod Gézu nem csak egy nőnek. És hogy miért fejlett az egom....nem hiszem hogy olyan fejlett lenne, mert sokszor vagyok bizonytalan, támaszra vágyom, tudod arra a férfi szekcióra, akiről olyan szépen írtál, és nem hinném, hogy nem ismerném fel, azt ami hozzám passzolna. Sokkal inkább vagyok általában olyan szituációban, hogy látom, hogy tetszem és ennyi. Nulla kezdeményezés. Nem jön oda. Én pedig nem tudok oda menni, hogy szia itt a számom, nem akarnál esetleg esetleg megismerni? eltűnne az a piallanat, amire vágyom...mindegy biztos megint álmodozom...

a fejlett ego témádat megkérdeztem egy férfi ismerősömtől, aki nagyon jó barátom, azt mondta, hogy éppen a fejlett ego miatt nem megyek már bele megalázó helyzetekbe...én is így érzem

üdv,