Elázott konc

Mindenkié lettél, de nem maradt senkid.
Te lelkes ostoba!
Csak állsz az esőben,
Jövőd elmenőben...
Az élet mostoha.
Nem önmagad adtad,
De mi maradt belőled?
Rút lelked csontburkát
Elvesztett velő lett...
És korcs kutyák szagolnak,
Mint matróz a barndy-t,
Mert mindenkié lettél, de nem maradt senkid.