Szivesen. Ha adhatok egy-ket praktikusabb tanacsot is ... bar tudom (gondolom), hogy mar kaptal ilyeneket boven masoktol is.

1. tenyleg nem kell akarni, de ugy istenigazabol nem. Nem ugy, hogy 'most ugy csinalok mintha nem akarnam, de hatha MA talalkozom Vele ..' Es nem szabad, hogy a csalad meg a baratok gyotorjenek ezzel. En ettol olyan depresszios lettem egy jo idore, hogy ihaj. Kiegyensulyozottnak es elegedettnek kell lenni minden aron.

2. alapveto eletvitelbeli valtozas vagy valami radikalisan uj dolog az eletdben (az az onkentes munka peldul nem rossz otlet) en a baratommal ugy talalkoztam, hogy elkezdtem egy vadi uj sportot, de versenyszeruen. Tehat az osszes feles energiamat egy latszolag felesleges es remenytelen dologba oltem bele. Ott talalkoztunk. De lehet az kulfodli kikuldetes vagy valami hasonlo. Csak kitorni a mokuskerekbol.

3. kompromisszum kezseg. Meg kell tudni tanulni. Sajna, en is ugy voltam vele, hogy vannak alapveto dolgok, amibol nem engedek. Termeszetesen nem a husegre, szeretetre, egymas megbecsulesere gondolok... Ezek az elengedhetlen minimum kovetelmenyek. De az bizti, hogy en nem talaltam a baratomat kulonosebben erdekesnek. Ezert csak hagytam, hogy legyeskedjen korulottem es kozben radobbentem, hogy milyen jo fej es az alapkovetelmenyeknek maximalisan megfelel.:)