Jaj Camegie, nem tudom mi bajod van velem. Annyira nincs kedvem a dedós vitákhoz. Én is mondhatom, hogy kár hogy ilyen érthetetlen vagy.....

Óóó, már megcsináltam a honlapom sajátkezűleg, a lapok már készen vannak, csak még az utómunkálatok hátra vannak. Majd idővel feltöltöm a netre....

Hogy volna miről írnom? Nem tudom pontosan mire gondolsz. De röviden egy kis betekintést adok az életembe, ha szerinted ez sokakat érdekel. 5 éves voltam, mikor egy mesekönyvben egy pomponos fazonú "puccos" uszit láttam. Addig könyörögtem, amíg meg nem kaptam (ez kb pár hónap volt). Az első kutyám egy fehér törpe szuka volt. Törzskönyves volt, az ősei kiállítási kutyák...., de az én kutyám nem volt kiállítási minőségű, 35 cm volt és soha nem is gondoltunk igazából kiállításra, tenyésztésre. 11 évesen halt meg, elég beteg volt szegény, csupa öröklött betegségek. Később kiderítettem, hogy a szuka tesója és anyukája is hasonló betegségben szenvedett.
Aztán az ő halála után eldöntöttem, hogy a köv. uszkárom csak nagyon becsületes tenyésztőtől származhat, egészséges szülőktől. Nagyon sokat nézelődtem, jöttem-mentem, ismerkedtem, nyomozgattam......... és kb. 8 hónap múlva megvettem Pannit, a mostani uszimat. És idén lesz 3 éve, hogy kiállításokra járunk, most már lassan befejezzük. Szeretném majd befedeztetni. Alom még soha nem volt nálunk.