Szerintem felesleges zengedezni róla milyen szülőnek lenni. Ez nemcsak egy érzés, hanem maga az élet értelme. DE CSAK ANNAK AKI AKARJA! Hiába magyarázzuk miért is jó, ha már hetek óta nem alszunk éjjel mert a kicsi nem hagy és magunkon kívül megyünk hozzá mégis mennyei boldogság ha ott szuszog mellettünk. Ezt úgyis csak az érzi át aki szeretne gyereket. Aki nem azt is tiszteletben kell tartani mégpedig úgy, hogy ne is kelljen magyarázkodnia miért nem vállalt még. Az más kérdés, hogy mi már tudjuk miből maradnak ki, de az jó, hogy ők nem tudják. Itt csak arról beszélek ha valaki nem szeretne gyereket, nem arról mikor valakinek nem lehet.
Persze egy férfi az más, náluk sokszor utólag jön meg a rajongás, a szeretet, mikor már a pici megszületett. Jó pár "becserkészett" férfit ismerek a környezetemben aki szuper apuka és imád is az lenni. Pedig nem érzett sürgető vágyat az apaságra mikor "megtörtént" a dolog.
Viszont azt is tiszteletben tartom ha valaki nem érzi magát erre a szerepre valónak.
Egyet mondhatok az alábbi versikéhez még:
Mielőtt Anya lettem: nem éltem igazán!