Én egy kissé másként látom.

 

"erősebb (forrás)kritikai szemlélet kell, hogy minőségi eredményeket mutathassatok fel"

 

Nálam kritikusabb szemléletet ne keress, mert olyan nehezen akad. A kritika a forrásokra is vonatkozik.

 

Ami pedig az írástörténeti eredményket illeti, ezek az Írástörténeti Kutatóintézetben születnek, több, mint egy évtizede. A "nagyok" tanácstalanságára jó példa lesz a most 28-án 10 órakor a Ludovika I emeletén tartandó írástörténeti konferencia is. Bármibe mernék fogadni, hogy két értelmes szót nem lesznek képesek kimondani a székely írás eredetéről.

 

A régebben emlegetett türk eredeztetés ugyanis sohasem volt bizonyítva s az 1993-ban megjelent kötetünk (Bronzkori magyar írásbeliség) után vagy 6 "neves" kutató mondta ki, hogy nem tudja, honnan ered a székely írás, köztük Róna-Tas András. Azóta semmit sem csináltak semmit (vagy az nem hagyott nyomot az irodalomban), ezért most vagy azt ismétlik meg, hogy "nem tudjuk", vagy a sohasem bizonyított, de többször megcáfolt "türk eredetet" próbálják visszacsempészni. Ez utóbbira is csak azért vállalkozhatnak, ha vállalkoznak, mert sohasem voltak képesek összehasonlítani a két jelsort.

 

Az írásrendszerek összehasonlításának ugyanis két módja lehetséges, a "modern" és az "antik".

 

A "modern" módszer betűket hasonlít össze s azt kell feltételeznie, hogy a jelek által jelölt hang csak akkor tér el, ha a két nyelv hangkészlete is eltér. A székely írás rokonsága azonban korábbi a betűírásoknál, ezért ezzel a módszerrel semmire sem juthatnak.

 

Az "antik" módszer szójeleket hasonlít össze, amelyhez előbb rekonstruálni kell a székely jelnevek egy részét (a betűből kell következtetni a szóra). Azt követően a szóértékeket lehet összehasonlítani (meg a jelsorrendet, a jelformákat stb). A szavakat gyakran lefordították a különböző nyelvekre, ezért az egymásra hasonlító jeleknek sem kell ugyanazt a hangot jelölniük. Mivel a jelek ősvallási fogalmakat jelöltek s "nagyjainknak" fogalma sincs az ősvallásról, sőt a szójelek feltételezését is "tudománytalannak" tartják, itt sem tehetnek egyetlen lépést sem előbbre. 

 

Amint látod, a két módszer homlokegyenes ellenkező követelményeket támaszt az összehasonlítandó írásrendszerekkel szemben. Mivel ezzel az egyszerű helyzettel sincsenek tisztában, ezért előre jókat lehet röhögni a nagyképű, ám az írástörténet alapfogalmaival tisztában nem lévő megélhetési tudósok következtetésein. 

 

Marad számukra a gyermeteg ötletek ragozása (különféle szerzetesek feltételezése, akik egyik, vagy másik jelre megtanították őseinket). Amihez persze eleve "tudománytalannak" kell nyilvánítaniuk a távoli írások hasonló jeleinek összevetését. Hogy ez hihetőbb legyen, fel kell fújni magukat és komor pillantásokat kell vetni minden "dilettánsra", aki holni szójelekre hivatkozik és egzotikus írásokat emleget. Azaz színészi teljesítményre is számíthatunk.

 

Tudományra azonban aligha.

 

Visszatérve az idézett szövegedre: fogalmad sincs, hol születnek a minőségi eredmények s ahhoz mire van szükség. De sebaj. Ezzel sem állsz egyedül.