Gondolom most mindeni főz, majd én is fogok, de most elment mindenki kirándulni. Az előbbi képen, az asztal mellett áll egy leander, olyan mint egy kis fácska, és ha jól megnézitek, rózsaszín és fehér virágú vegyesen. Ez az egyik legnagyobb magrol hajtott virágom, bár nem a legszebb, azért is ültettem így, hogy mutassanak valahogy. A magról nevelt növények sajátossága, hogy a száruk nagyon egyenes, három éves kor előtt nem virágoznak, tehát addig nem is ágaznak el, ergo tökéletes alapanyagok a csoportos összeültetéshez. Kicsit összefontam a száraikat és most olyan, akár egy nagy csokor. Jogos a kérdés, miért nem ültetem rögtön egybe őket. Szoktam, de akkor sokkal lassabban nőnek, és az egészben az a legviccesebb,hogy előre sosem tudni, milyen színük lesz, egyetlen magházból bármilyen színű lehet, tehát sajnos egyáltalán nem biztos, hogy a sárgából sárga lesz, stb. Mondjuk a szárukon már lehet látni, hogy világosak avagy sötétek lesznek e. A szín nemöröklődik, de a habitus, vagyis inkább az, hogy erős, vagy gyenge növény lesz, az igen. És az a legjobb az egészben, hogy olyan is lehet, sőt, leginkább olyan lesz, ami nem kommersz.