Azért ne gondold, hogy irigy vagyok, a mi környékünk is elég leanderes, sokak beszólnak a kertbe, adok nekik, meg persze a barátoknak. Azt szoktam mondani, személyes sértésnek veszem, ha valaki úgy megy el a kert mellett, hogy nem néz be. De valóban nehezen válok meg egy egy szebb darabtól, de néha muszáj. A nagy bánatom az, hogy amikor elkezdtem ezt a leanderesdit, akkor még kicsik voltak a fák, és alig volt árnyékos heky. De sajnos a fák egyre nőnek és egyre kevesebb a hely, márpedig a leandernek mint tudjuk, nagyon sok nap kell. egyre jobban aggódom, mert szeretem persze a fákat is, de... Lehet, hogy előbb utóbb nagy kiárusítást kell rendeznem.