Nem oszlatta fel, de indul a vekker, hogy mikor buknak meg csak idő kérdése, mert kemény megszorítóintézkedések várnak rájuk.
A varsói gyors megállt
"Az igazság napja, mondják, egyszer mindig felvirrad. Olyankor már nincs helye szemlélni, hogy vajon a pohár félig telt-e vagy félig üres; olyankor tiszta vizet kell önteni a pohárba.

Pár napja csak, hogy Lengyelországban Zyta Gilowska miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter értésre adta: a kisebbségben kormányzó Jog és Igazságosság pártjának tavalyi választási ígéretei semmisek, minthogy a megvalósításukhoz nincsen pénz. Ennek megfelelően: a 2oo7-es költségvetésben nem lesz kétkulcsos, egyszerűsített és kímélő célzatú szja; nem lesz családi adózás; nem lesznek további adókedvezmények a gyermekek után, és sok minden más se lesz. A munkahelyteremtéshez - rikoltó, 18 százalékos munkanélküliség mellett - annyival tud a jelenlegi kormány hozzájárulni, hogy a munkabérekre rakodó terhekben a nyugdíjjárulékra eső részt (tehát nem az egész tb-járuléktömeget!) három, azaz három százalékponttal csökkenti. Orbán idehaza tízet ígér - az egészből.

Tudom, hogy ez kicsit karikírozott összefoglalása annak, amit a miniszter az adóreformok tárgyában bejelentett, de a lényegen semmit sem változtat. Szembekerülve azzal, hogy a Marcinkiewicz-kormány egy-két hónap alatt "terven felüli" jóléti és szociális kiadások egész tömegével (az egyszeri szülési juttatás megduplázása, falusi terhek könnyítése, bányásznyugdíjak) terhelte meg a büdzsét, kénytelen volt bejelenteni, hogy a "társadalmi szolidaritásnak" az a programja, amellyel a PiS kampányolt, kézenfekvő okoknál fogva összeomlott. Dacára annak, hogy Orbán Viktortól időben megkapta az érte járó dicséretet.

Mint tudjuk, a ravaszkodó Kaczynski fivérek (a kormánypárt elnöke és ikertestvére, az államfő) a liberális Polgári Platformtól (PO) átcsábított pénzügyminiszterrel mondatták ki azt, amit a kebelbéliek irtóztak volna kimondani. Sőt, ami miatt - éppúgy zavarba esve, mint a PiS választótábora - tiltakoznak is. Majd, mondják. A választási ígéretek nincsenek visszavonva, csak "dolgozni kell még egy kicsit" rajtuk.

Minden érthető. Még szerencse, hogy mindez a magyar választások előtt zajlik le. A forgatókönyv itt áll előttünk, kiterítve. A múlt őszi lengyel választásokon tényleg azok a pártok szerepeltek legjobban (ideértve a szélsőjobbot és a nem is tudom, milyen, ultrapopulista, egyszerre keresztény, nacionalista, EU-ellenes és kommunista szélsőbalt), amelyek a legtöbbet ígérték. Amelyeknek a legtöbb ötlete volt és van arra nézve, miként lehet a költségvetés kiadási oldalát megterhelni, de egy sem arról, hogy miként lehet ugyanezt az oldalt könnyíteni. Egyiküket sem érdekli ez az aprócska kérdés: miből, miből?

A történet ad nekünk valamit az eljövendő dolgok ízéből. Amihez azonban kötelességem némi, sajátosan lengyel fűszerekkel ízesített kiegészítést tenni. Lengyelországban brutális politikai játszma zajlik. A hatalomból kiszorított liberálisok (PO) törvényjavaslatokkal akarják a PiS-t olyan adócsökkentésekbe belehajszolni, amelyekről tudják, "beborulna" tőlük az egész költségvetés. Ebben a vállalkozásban partnereik a jobb- és "baloldali" szélsőségesek, amelyek az osztogatáson kívül semmilyen más eljárást nem pártfogolnak. Ilyen és ehhez hasonló "mikroszemléletű", haszonelvű magatartásformák uralják el a lengyel politikát, miközben semmi "makroötlet" nincs arra nézve, hogy miként lehetne fiskális úton gyorsabb növekedést és kisebb állástalanságot produkálni."

Asszem hogy mire nálunk választások lesznek, addigra a lengyel kartácsaknál állni fog a bál, és Orbán példaképe valszeg a bukás környékén lesz:-)))