1986. február 18. – Postás Klub (83 perc)

1. Marsbéli krónikák

(taps és ováció)

CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük!

(taps)

- Nagyon szépen köszönjük, a Solaris együttes – tőlünk elszokott módon – Solaris számokat fog játszani ma este. Marsbéli krónikák c. Solaris-nagylemezünk első számát játszottuk az előbb, ez a Marsbéli krónikák volt, amit most játszottunk, és most következik a Magyar tánc című Solaris-szerzemény.

2. Magyar tánc

(taps)

CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük! Következő Solaris-számunk címe: Józsi Mátészalkára megy (derültség, taps)

3. Józsi Mátészalkára megy

(taps)

CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük! Hadd mutassam be zenekarunk legújabb szerzeményét: Pócs Tamás magát iszonyú költségbe verve beszerezte élete egyik legjobb basszusgitár-erősítőjét és hangfalát!

- Azt hiszem, ez a zenekarnak megér egy nagy tapsot, hogy összegyűjtöttük a rávalót!

(Laci kicsit alápörget, taps)

- S mindehhez Tamás mind feleségét, mind zsendületlen korú gyermekét rendszeresen elhanyagolja, és a próbateremben - eléggé el nem ítélhető módon – gyakorol Peavey TKO80-as számú erősítőjével.

A Viking visszatér lesz a következő számunk.

4. A Viking visszatér (A szám vége felé elment a világítás a színpadon.)

(taps)

CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük! És most akkor eljátsszuk legrégebbi számunkat, miután valaki visszakapcsolná a színpadi világítást itt hátul, mert sajnos, így sötétben nem látjuk, hogy mit játszunk. A szám címe: Solaris.

(taps)

CZIGI (a világítással kapcsolatban): - Kicsit sok lesz.

Tanakodás a színpadon, a közönség soraiból néhány segítő megjegyzés:

- (valaki egy picit illuminált hangon) Akkor ott azt a sárga kapcsolót, azt próbáld meg! (Nagy a derültség a közönség soraiban.)

- Pont nekidőltél. (Újabb derültség.)

(Először senkinek nem volt világos, hogy kinek is szólhatott ez a megjegyzés, aztán Tamás rájött, hogy mivel ő állt a fal mellett, ő nyomhatta meg a vállával a villanykapcsolót. Gyorsan felkapcsolta, Laci néhány taktussal díjazta, hogy ismét van fény a színpadon, és elkezdődhetett a zene.)

5. Solaris

(taps)

6. M’ars poetica, dobszólóval

A szám közepe táján egy 3 perces jó kis vehemens dobszólót hallhattunk Lacitól: nagyon jókat pörgetett, de cifrázta is rendesen, jó változatos dobszóló volt!

(nagy taps)

7. Szabad játék – szólókkal

(Ezen az estén nagyon nagy kedvvel és jó hosszan szólóztak a srácok, így majdnem 18 perces lett ez a szám, melyből a szólós rész 11 és fél percnyi volt.)

(taps, nagy  ováció)

CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük!

(további taps)

- Egy kis Szabad játékot hallottatok.

(folytatódó taps)

- Nagyon szépen köszönjük!

Utolsó számunk következik. Előtte viszont feltétlenül szeretném bemutatni az előadó zenekar tagjait:

- billentyűs hangszereken Erdész Róbertet hallottátok (taps),

- doboknál Gömör László (taps),

- a basszusgitárnál Pócs Tamás (taps),

ROBI: - a szólógitárnál Cziglán István (taps).

- És még itt a legutolsó szám előtt szeretnék mindenkit meghívni: április 7-én – aki még nem hallott volna róla (a közönségből az előző illuminált hang: - BÚCSÚKONCERT!

Nagy derültség a közönség soraiban, ami természetesen nem a hírnek, hanem ennek a hangnak szólt: amilyen hangsúllyal ejtette ki ezt a szót, az nagyon mulatságos volt)

ROBI folytatta: - igen (ő is alig tudott egy mosolyt elnyomni), a Petőfi Csarnokba, a SOLARIS zenekar utolsó fellépésére (ismét a kissé illuminált egyén hallatta a hangját, fájdalmasan felüvöltött – egyre mókásabb volt a dolog az illető hangja miatt, újabb nevetések innen-onnan, pedig amúgy nem voltak szívderítőek Robi szavai; Robi is elvigyorodott ismét, elég szaggatottan tudta csak elmondani a dolgot), erre a Búcsúkoncertre. (Ismét felnyögött ez az illető.) Tulajdonképpen ennyi a meghívás.

- És akkor még Kollár Attila hiányzik a tablóról.

(taps, mert láttuk, hogy érkezik Attila a szokásos karmesteri ruhájában. Egy kis várakozás, míg mindenki a helyére kerül a színpadon, aztán Attila intésére elkezdődik a zene.)

8. E-moll concerto

(nagyon nagy taps, ezalatt a srácok kimennek;

vastaps, visszázás, majd vissza is jönnek)

9. új improvizáció + Solaris – 1. ráadás

(És ezen az estén itt valami csoda történt! Rendesen, ilyenkor a Solaris c. számukat szokták játszani ráadásként. Pár hang, egész bizonytalanul most is elhangzott belőle, de valami „lehetett a levegőben” ott a színpadon, mert egyiküknek sem akaródzott a Solarist elkezdeni… Kíváncsian vártam, mi lesz ebből. Hát, egy akkora improvizáció vette kezdetét (nem hosszában – 6’20”-nyi volt, hanem töménységében), döbbenet volt! Az elején még egy kis „keresgélés” ment, majd elkapta őket az ihlet, Robi rátalált egy nagyon jó dallamkörre, ez ment a háttérben, Czigi lenyomott egy tök jó, kicsit filozofálgatós gitárszólót, majd Robi beerősített, közben Tamás is átvette ezt a dallamot, Laci is nagyon jót játszott mindehhez, és Robi egyre jobban belelendült: fantasztikus volt látni az arcát, hogy milyen átszellemülten játszott, egyre erőteljesebben, egyre nagyobb eksztázisban; egy rövid ideig szerintem nem is volt magánál. Döbbenetes, félelmetesen jó volt a játéka! Majd jött a lecsendesülő szakasz, és Czigivel együtt úgy fejezték be, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy ezt így kellett befejezni. Közben Czigi gyönyörűen átkötötte (volna) a zenét a Solarisba, de nem tudta egy darabig folytatni, mert Robi még nem ocsúdott föl teljesen az átéltektől, Laci be is kocogtatott néhány taktust, aztán amikor Czigi látta, hogy Robi már „visszatért”, akkor újrakezdte a Solarist és innen már minden olyan volt, mint máskor…

(nagy taps, ováció)

CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük! A Solarist hallottátok.

(vastaps, ismét kimennek a srácok; folytatódó vastaps, visszajönnek)

CZIGI: - Nagyon szépen köszönjük! Akkor játszunk még valamit.

(taps, közben Czigi újból bemutatja a zenekart)

- Erdész Róbert, Gömör László, Pócs Tamás, Kollár Attila és Cziglán István

(taps)

(Majd Laci és Robi elkezdik játszani az újabb ráadást, de leállnak, mert látják, hogy Czigi még akar mondani valamit.)

CZIGI: - Mielőtt még magunkba vagy belétek tuszmákolnánk az utolsó számot, amit fogunk játszani, előtte azért, hogy először ez hangozzék el nyilvánosság előtt, mert ennyit megér a dolog… A Robi az előbb elég félreérthetően mondta a dolgot: április 7-én a Solaris együttes befejezi eföldi tevékenységét és átmegyünk a köztudatba.

(A közönség soraiból valaki: - De márciusban…)

CZIGI: - Viszont igaza van a Gábornak, hogy márciusban itt még lesz Solaris Klub.

- És azért, hogy ez miért történt, azt el kell mondani, mert ennyit megér: a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat úgy döntött, hogy a Solaris együttesnek sem az 5., sem a 4., sem a 3., sem a 2. nagylemezét nem óhajtja a továbbiakban nyilvánosságra hozni, és ezt röviden azzal indokolták, hogy a … nem, indokolta az illető úriember, hogy az egyre nehezebb gazdasági körülmények között olyan zenekarokra … Szóval, akik begyűrűztek, igen - mondja a Robi -, ő ért hozzá, én nem, csak interpretálni próbálom a dolgot.

Szóval, a mostani gazdasági körülmények között olyan zenekarra, aki csak har…minc, szóval, aki csak annyi lemezt ad el, mint mi, és nem énekel, arra különösebben nincsen szükség. Mert olyanokra van szükség, amelyik – mint a Dolly Roll, vagy ilyesmi. Szóval, hogy azt a számot el lehessen játszani egy szál gitáron is, meg egy asztallapon is, és most a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ilyen zenekarokkal fog foglalkozni.

- Na most, egyet nagyon remélünk: hogy rajtatok kívül ők is ott lesznek április 7-én a Petőfi Csarnokban! Legalább utoljára hallgassák meg ők is, hogy erre biztos, hogy nincsen szükség!

Mi úgy döntöttünk, hogy tényleg ránk nincsen szükség!

Úgyhogy mindenkit sok szeretettel várunk márciusban itt az utolsó előtti Solaris koncerten

(Robitól megkérdezi: - Az lesz az utolsó előtti?), itt a márciusi Postás Klubban és április 7-én pedig a Petőfi Csarnokban.

- Na most, remélem, hogy baromi jó buli lesz, ellentétben az eddigi nem baromi jó bulijainkkal. És azt mondja a Robi, hogy új kompozíciókat is fogunk játszani azon a koncerten.

10. Egészséges optimizmus – 2. ráadás

(taps)

 

* * * * *

 

A Magyar Hamglemezgyártó Vállalathoz annyit, hogy hónapokkal később mesélte Tamás: a hivatalos meghívottak közül egyedül Wilpert Imre nem ment el a Búcsúkoncertre...

 

* * * * *

 

Ennek a fantasztikus improvizációnak pedig lett egy kis utóélete is: koncert után odajött hozzám Robi, hogy nagyon szeretné ott helyben visszahallgatni ezt a felvételemről, mert úgy érzi, hogy most valami nagyon jót sikerült csinálniuk! Közben odaszivárogtak a többiek is, visszahallgattuk együtt, újból végigbizseregtem az egészet; aztán Robi kölcsönkérte a kazettámat és azt mondta, lehet, hogy ebből egy új számot fognak írni. Aztán erre végül is már nem maradt idejük, hiszen az április 7-i koncertre készültek, de a gerincét megtanulták, és a hátralévő pár koncerten a fő motívumokat játszva improvizáltak közben.