Szerintem sem a világ vége ez a szombathelyi vereség. Igaz, ehhez aludnom kellett rá kettőt, mert őszintén szólva én szentül hittem, hogy nyerni tudunk. (Lelkesedésem valahol az 5. percben hagyott alább.) Egyszerűen rohadtul nem azt játszottuk, amit vártam. Később szerintem azért összeszedtük magunkat. A védekezésünk eddig sokszor (értsd: sok meccsen) működött, néha ugyan széteseget, de ugye ez a kisebb probléma. 90 pont meg 90 pont, tudom, olcsó vigasz, de semmi esetre sem a támadójátékunk mélyebb szintre süllyedését vetíti előre. És biztos, hogy lesz ez még jobb is.

A játékosokról. A brazil nekem is olyan szívem csücske fajta volt és mikor felmerült, hogy Igor vagy ő menjen, én komolyan elgondolkoztam. A döntés megszületett, azóta nem gondolkozom.

Jurkunasról írtak itt egy páran negatívumokat, azokra majd ráuszítom azokat az embereket, akikkel az elmúlt egy hétben találkoztam. Ők valszeg úgyis hót idegek már a lelkesedésem miatt és majd kitöltik a mérgüket. Komolyan, ebben a gyerekben én nagyon sokat látok, rohadt jó lesz.

Sabaliauskas-nál már nem vagyok ennyire biztos a dologban. Önbizalomhiány? Nem hiszem, hogy lenne. Inkább valami rossz berögződés, ami nem lehet régi keletű. Még edzésen is osztják, hogy dobja már el, ha üresen áll. Jó lesz, egyszercsak.

A két kicsi fekára meg nem érdemes szót se pazarolni. Semmi okát nem látom annak, hogy a keddi meccs előtti rózsaszín álmokat elhessegessük.

Aki még érdekes számomra, az Hartvich ’Majdhajátszok’ Tomika. Nem látom át teljesen a csapaton belüli feszültségforrásokat és sértődéshálózatot, de abban biztos vagyok, hogy neki lenne hely a magyar keretünkben és nem kellene felülnie olyan csapattagoknak, akiket bármikor tudunk pótolni. Nekem összességében, képességeihez mérten eddig nem okozott csalódást. Elég csak Fülöppel összevetni, egyértelmű, hogy kire kellene hosszabb távon is számítani.

Harazint meg nem féltem, megkapja a lehetőséget és élni is tud vele többnyire. De ne akarjatok már rögtön 40 perces játékost faragni belőle. Idővel, majd, remélem…

Ja, Szhelyen talán a legnagyobb csalódás volt, hogy 16-17 éves korom óta először, egyszer sem kötöttek belém, még egy nyamvadt szúrós tekintetet sem kaptam, látszik, hogy már Körmend lázban égnek. De a ’biztonsági’ ember hozta a vasi színvonalat, kb. 3 perc nonstop magyarázás után sikerült elérni, hogy beengedjen a vendégszektorba. Nem értettem, hogy miért akadékoskodik, aztán feltette a kérdést: Ti szolnokiak vagytok? GrrrrJ