Mindegyik állat egy külön egyéniség.

Rozi kb. fél évesen került hozzánk. Néhány éve egyik napról a másikra méteres hó esett és a macsek a nagy hófalak között eltévedt és nálunk kötött ki. Nagy kommunikátor, negyedóráig el lehet vele beszélgetni, ha szólnak hozzá, mindig válaszol, sőt legtöbbször ő kezdeményezi a beszélgetést.

Lonci szintén fekete, neki mozgáskoordinációs problémái vannak, úgyhogy ha szalad, hol a feje van elől, hol a feneke. Emiatt egeret nem tud fogni, de a szöcskékre, meg - ha a kertben ások - a kukacokra lelkesen vadászik.

Artúrt kb. két hetesen hozták, szemcseppentővel tuszkoltuk bele a tejet két óránként (éjszaka is). Nem hittük, hogy megmarad, aztán egy nagy melák lett belőle.

Bogit a sintértelepről hoztuk. Ő a feleségem kedvence. Kajlaságból, lábtörlő elhordásból és gödörásásból világbajnok lehetne. Artúrral néhány hónap alatt összehaverkodtak, pedig már minkettő felnőtt volt, amikor találkoztak. A másik két macsek azonban tart tőle.

Most Te jössz.  :)