A Wikipedia szerint is a világ_legrégibb fennmaradt_bolyhos_szőnyege_a_pazürüki:

 

The earliest surviving pile carpet in the world is called the "Pazyryk Carpet". It is usually dated to the 5th century BC. It was excavated by Sergei Ivanovich Rudenko in 1949 from a Siberian burial ground where it had been preserved in ice in the valley of Pazyryk. The origin of this carpet is debated. It has been proposed to be a product of either the Iranian Scythians or the Persian Achaemenids. This carpet is 200 x 183 cm (6'6" x 6'0") and has 360,000 knots/m².

 

 

The_oldest_known_carpet_in_the_world_found_in_Pazyryk,_Altai_Mountains_of_Central_Asia

 

 

A_legrégibb_ismert_csomózott_(knotted)_szőnyeg_a_pazyryki:

 

Russian archaeologists Rudenko and Griaznov in 1949 discovered the oldest known "knotted" carpet in the Pazyryk valley, about 5000 feet up on the Altai Mountains in Siberia. Dating back to the fifth century BCE The Pazyryk carpet is of rare beauty and woven with great technical skill. It was found preserved in the frozen tombs of Scythian chiefs, which were 2400 to 2500 years old, it is now kept in the Hermitage Museum of Leningrad. Another rug found in the same area, dates back to the first century BCE.

 

 

A_legkorábbi_csomózott_szőnyegecske/takaró_a_pazürüki:

 

The earliest surviving knotted rug, the Pazyryk carpet, was found by Soviet archaeologists in 1949 in the Altai mountains near the intersection of the present day borders of China, Mongolia and Russia. The rug was covered by ice in a burial chamber and had been preserved that way for more than 2,500 years.

 

 

A_világ_legrégibb_csomózott_szőnyege_a_pazürüki:

 

The survival of the earliest knotted rug, the Pazirik (Pazyryk) carpet, is owed to the Siberian ice in the Altai mountains near the outer Mongolian border in a region called Pazirik.

 

The Pazirik was discovered by Soviet archaeologist S.I. Rudenko in 1949, was covered by ice in a burial chamber of a regional governor and had been preserved that way for over 2500 years. It was thought to have been made in Persia around the 5th century BC.

 

The Pazirik carpet is of unknown origin, measuring roughly 6 by 5 feet (2xl.83 meters), woven with the Turkish knot. The design is of a dominant tilework central motif surrounded by borders featuring rows of elk and horsemen. It is now at the Hermitage museum in St. Petersburg, Russia.

 

 

Az_eleddig_ismert_legkorábbi_szőnyeget_1949-ben_Pazürükben_találták:

 

Der oben abgebildetet Pazyryk (benannt nach dem Fundort im sibirischen Pazyryk-Tal) ist der älteste bisher gefundene Teppich. Er wurde 1949 in einem Hügelgrab entdeckt und ist 2500 Jahre alt.

 

 

A_legrégibb_pokróc,_amelyet_valaha_találtak

 

 

The_Pazyryk_Carpet_is_the_eldest_known_knotted_wool,_probably_Persian,_carpet

 

 

Ursprung_der_Teppichknüpfkunst:

 

Bis in die fünfziger Jahre des 20. Jahrhunderts galt die vorherrschende Lehrmeinung, geknüpfte Teppiche hätten sich aus einfachen nomadischen Verhältnissen etwa um die Zeit Christi Geburt entwickelt. Die bis dahin ältesten bekannten Funde stammten aus dem 3. bis 6. Jahrhundert n. Chr. und wurde von Sir Aurel Stein und der deutschen Turfanexpedition in den Städten der beiden ostturkestanischen Züge der großen Seidenstraße entdeckt (Die Expedition fand in den Jahren 1913 - 1915 in der Gegend der Oase Turfan und Lou-Lan, heute in der chinesischen Provinz Sinkiang Uighur, statt). Man nimmt an, daß sich die Kunst des Teppichknüpfens ursprünglich als Weiterentwicklung der Webtechnik mit dem Ziel entwickelt hat, Fellähnliche Strukturen zu erzielen und somit Gewebe herstellen zu können, die sich besser zur Isolierung auf kaltem Untergrund eignen.

Zwischen diesen Fragmenten und den ältesten aus Vorderasien erhaltenen Teppichen klafft eine Lücke von mehr als 600 Jahren.

Auch die Analyse literarischer Quellen konnte kein vollständigeres Bild herstellen. So stammen die ersten Berichte arabischer und persischer Autoren aus dem 8. bis 14. Jahrhundert und geben darüber hinaus wenig Informationen über Aussehen und Technik.

Griechische Quellen berichten von den "weichen Teppichen" der Babylonier und Perser, machen aber ebenfalls keine Aussagen über Aussehen und Machart der zitierten Arbeiten. Somit blieb die Deutung solcher Quellen der Phantasie überlassen.

 

Dies änderte sich jedoch schlagartig, als ein solcher Teppich 1949 im Pazyryk Tal im Altai Gebirge von einem russischer Forscher (Prof. S. Rudenko) gefunden wurde.
Das Stück konnte auf das 5. Jahrhundert vor Christus datiert werden und war als Grabbeigabe eines skythischen Königs in dessen Grab gefunden worden. Die Meinungen über die genaue Herkunft des Teppichs gehen weit auseinander.

Am wahrscheinlichsten ist aus heutiger Sicht folgende Hypothese: Nach der Auflösung des Königreiches von Urartru, das ein bedeutender Zeitgenosse von Assyrien im Zweistromland war, um das Jahr 590 vor Christus, vermischten sich versprengte Volksstämme mit den Skythen und bildeten die Nation der Armenier. Der Teppich stammte vermutlich aus Sakis, der Hauptstadt der Skythen und wurde dort von Armeniern geknüpft.

Das Stück weist eine Feinheit von 360.000 symmetrischen Knoten pro Quadratmeter bei einer ursprünglichen Gesamtgröße von ca. 183 x 198 cm auf und zweigt auf umlaufenden Friesen Hirsche und Reiter, im Innenfeld hingegen kreuzähnliche Ornamente.

Aus diesen Erläuterungen ergeben sich nun vor allem zwei Fragen: Wurde die Orientalische Knüpftechnik zweimal entdeckt? Welche Entwicklungszeit ging der hohen technischen Perfektion des Pazyryk-Teppichs voraus?

Die erste Frage bleibt zunächst offen und ist in Zukunft wohl nur durch weitere archäologische Forschung zu beantworten. Zur zweiten Frage kann man sagen, daß es eine Entwicklungszeit von vermutlich mehreren hundert Jahren gegeben haben muß, um den hohen Standard des Pazyryk zu erreichen.

Der Pazyryk-Teppich gilt bis heute als der älteste geknüpfte Teppich der Welt und ist in der Eremitage in St. Petersburg ausgestellt.

 

 

Stb., stb.

 

 

 

Ezzel_szemben_mi_a_nemez?

 

A legősibb textilanyag, amit gyapjúból erős gyúrással, víz segítségével, „nemezeléssel” kapunk. A nemez szó iráni (perzsa) eredetű, és jelentése: ’ver’, a nemezt készítésénél ugyanis összedöngölik, összeverik, illetve kallálják (összegyúrják).

Hazája Közép- és Belső-Ázsia [na, vajon hogy lehetne akkor iráni eredetű? – II. Kuri-galzu], de ismerték Anatóliától a Balkánon át egészen Európának azon részéig, ahol juhtenyésztéssel foglalkoztak. Ázsia legelőin kevés a fa, viszont gyapjú van elegendő mennyiségben. A nomád életformához igazodó anyagot kellett találni, ami könnyen mozdítható, szállítható, tartós, és kevés szerszámra van szükség előállításához. Ez a nemez. Ahol még az állattenyésztés és a nomád életforma valamilyen módon fennmaradt, ott még ma is készülnek ezzel a technikával használati tárgyak.

 

A nomád népek életének szerves része a nemezkészítés. Szertartásaikban igen fontos helyet foglal el a nemez. A nemeznek mágikus erőt tulajdonítottak. Nemezből kivágott és kivarrt istenek óvták a jurta lakóit, melyeket a jurták falain felfüggesztve találunk. Úgy tartották, a nemezen alvás erőt ad. A sámánkultusszal kapcsolatos tárgyak szintén nemezből készültek. Nemezből készült nemezidolok vigyázták életüket, fohászkodtak hozzájuk. Az Altáj lábainál, Pazürükben 1993-ban feltártak egy temetkezési helyet. Itt találtak négy nemezből készült hattyút, melyek valószínűleg mágikus szimbólumok voltak. [A híres, 1949-ben talált szőnyeget tehát itt nem említik – II. Kuri-galzu.] A törzsfőket nemezen emelték magasba megválasztásukkor, és a menyasszonyok is nemezszőnyegen ültek a szertartás alatt. Ha valaki hosszú útra indult, nemezszőnyegre ültették, hogy utazása során szerencsével járjon. A fehér nemez a legértékesebb, a tisztelet jele volt.

Belső-Ázsiában mindig az asszonyok feladata volt a nemezkészítés. Minden évben a megfelelő időben, még ma is ők készítik családjaik számára a szükséges nemeztakarókat. A készítés technikája mit sem változott az idők folyamán, mintakincsükben helyi sajátosságok, hagyományok érvényesülnek. Az asszonyok őrzik a nemez szellemiségét, és adják tovább még ma is lányaiknak a nemezkészítés tudományát. A kisebb lánygyermekek anyjuk mellett megtanulják a nemezkészítés minden mozzanatát, és 8-10 éves korukban már ők is el tudnak készíteni egy kisebb takarót. Mire férjhez mennek, addigra maguk készítik el a hozományukat képező nemeztakarókat is.

A takarók kalákában készülnek, rokonok, szomszédok jönnek segíteni. Igen nehéz munka egy takaró elkészítése, jól jön minden segítő kéz. Évente 5-6 nemez készül családonként. A gyapjút maguk készítik elő nemezeléshez. A nemezek általában kétoldalasak. A kevésbé mintás oldalt használják hétköznapokon, a díszesebb oldalt ünnepnapokon. Ezeket a takarókat vagy az ágyak letakarásához, vagy a földre szőnyegnek használták. [Tehát egyazon nemeztakaró funkciója más és más lehetett, mint ahogy a csomózott szőnyegeké is – II. Kuri-galzu.] A legősibb minta a Nap és a Hold volt, de mindenkinek megvolt a maga mintája, ami a hagyományokon alapult. A fehér színű nemez a legritkább és a legértékesebb. Leggyakoribb színek a narancssárga, a vörös és a barna voltak.

 

Törökországban mesteremberek, a kececik készítik a nemezt, többnyire megrendelés alapján. A nemezkészítés hagyománya apáról fiúra száll. Kizárólag férfiak dolgoznak ezekben a műhelyekben, és néhol még archaikus eszközöket használnak a gyapjú előkészítése során.

Elsősorban takarókat, szőnyegeket, izzasztókat (nyereg alá való takarókat) készítenek, de mellény, kalap cipőbetét is készül nemezből. A híres konyai táncoló dervisek jellegzetes magas süvege is nemezből készül. Mivel Törökországban még mindig foglalkoznak juhtenyésztéssel, és mert a török emberek igen hagyománytisztelők, még napjainkban is találunk nemezkészítő műhelyeket, mestereket, bár számuk fokozatosan csökken.

 

 

 

Szóval szerinted a nemezt csomózták.

 

Vagy a nemezt takarták be a csomózott szőnyeggel, azért nemeztakaró?

 

 

Vagy hogy értsük már megint, amit mondtál?