Másnap tehát elindultunk merülni.

 

Aznap roncsot még nem merültünk, ehelyett megnéztük a Coron Laket és a Seven Islands-et.

 

A Coron Lake alias Barracuda Lake egy 44 méter mély félig sós, félig édesvizű (brakk) tó, amelyben van egy hőforrás. Ez annyit jelent, hogy kb 10 méter mélyen hírtelen 40 fokos lesz a víz, ami 20 méteren újra lehül az átlagos 28-29 fokra.

A táj viszont gyönyörű. A víz feletti sziklaformációk víz alatt fehérek és olyan mintha a holdon lennél. A tó megközelítése kizárólag sziklamászással lehetséges, amit a komplett búvárfelszereléssel kell elvégezni (baromi fársztó és veszélyes), de megéri.

 

 

 

 

 

 

 

 

Későbbi napokon összesen 3 roncsot látogattunk meg.

IRako (olajszállító), Okikawa Maru (teherszállító), Akitsushima (repülőgép szállító).

Hihetetlen élmény ezekben úszkálni. Mélységük kellemes 12 és 36 méter között van és hát az élővilág hihetetlen. Mindenféle nagy halak, csigák, korallok, lionfish, stonefish stb).

A legelkápráztató élmény az Okikawa Marun volt, ahol a fedélzeti árkádok alatt úszkáltunk, ahol óriási batfishek töltötték napjaikat. Annyira nem féltek tőlünk, hogy amikor elúsztunk mellettük kb fél méterre úsztak csak arréb. Ez egy hihetetlen és lenyűgöző látványt eredményezett. Tehát aki búvárszerelmes és eljut ide, az ki ne hagyja ezt az élményt.

 

De ne a divecallal merüljön. Felszerelésük elavult és az egyébként abszolút aranyos divemaster csaj sem volt mindig a helyzet magaslatán. Az egyik merülésünk során akkora volt az áramlat, hogy 2 búvárt elveszítettünk a mélyben. Ők végül 300 méterrel arrébb jöttek fel, safetystop nélkül (szerencsére semmi bajuk nem lett). Itt ráadásul pont rosszul kezdtük a merülést, mert az áramlattal úsztunk végig a roncson és ezzel szemben úsztunk vissza a kötélhez és valami 10-20 bárral kezdtünk el feljönni. Ez egy kicsit fárasztó és parás volt.

A felszerelésem meg kritikán aluli volt. Szivárgott belőle mindenhol az oxygén.

 

A merülések mindenhol ugyanannyiba kerülnek: 25 USD felszereléssel.