Nos, tehát megérkeztünk Coronba.

Coron önmagában nem egy tiszta falu, tele van triciklivel, szmoggal és mivel a vízre épültek a házak, a víz sem tiszta. Mindent beleresztenek. A helyzet állítólag javult az utóbbi 2 évben, mert elkezdték a szelektív hulladékgyűjtést (!!!), ami számomra csak abban nyílvánult meg, hogy a vízben nem úsztak műanyag zacskók, flakonok és egyéb hasonló tájképromboló dolgok.

Coront ugyebár elsősorban a sziget környékén fekvő japán roncsok miatt keresik fel a túristák. Miután itt pár napot terveztünk eltölteni, még korábban szállásjavaslatot kértem John Hancocktól, a DiveCal tulajdonosától, aki melegen ajánlotta a Crystal Lodgeot, miután írtam neki egyetlen kritériumunkról miszerint idillikus helyen szeretnénk lakni. Nos a Crystal Lodge (www.crystallodge.ch) egy ilyen hely volt, hiszen az építmények bambuszból készültek és cölöpökön álltak a vízben. John megírta, hogy itt 300 pesoért kapunk 2-en szobát, ami így is lett volna, hogy ha a felajánlott, a mangróve erdő mellett lévő kis szoba helyett nem a legpuccosabb "honeymoon suit"-et választottuk volna, ami a legutolsó bungi volt a vizen, ráadásul 4 személyes. Korábban említettem, hogy összehaverkodtunk egy belga párral is, akikkel végül közösen kibéreltük a fent említett "superior" lakosztályt 1400 peso/napért.

Maga a szállás tényleg idillikus és számunkra különleges is volt. Az, hogy a parttól legkintebb fekvő bungit választottuk csak annyi hátránnyal járt, hogy rendszeresen nem volt elég víznyomás a zuhanyzáshoz, így vödörből fürödtünk. Előnye viszont sok volt: nem éreztük az egyébként bűzölgő, partközeli építményekből áradó szennyvíz szagát, a már megszokott hangos kakasok is távolinak tűntek és hát szép naplementéket láthattunk a nappalinkon keresztül.

A helyet egyébként a svájci Roger üzemelteti, aki minden telét itt töltötte eddig és nyaranta jött vissza Európába kőművesként dolgozni. Ezalatt az idő alatt manilai felesége vitte a helyet, akinek mostanra tele lett a töke az egésszel és nem hajlandó ezt tovább csinálni, így márciusban Roger véglegesen visszaadja a helyet az eredeti tulajdonosának (már voltak érdeklődők a hely továbbüzemeltetésére, így biztosan működni is fog a jövőben is).

Mindenesetre egy nap alatt megszoktuk a hely adottságait, aklimatizálódtunk (mert Coronban erre szükség volt), és másnap már indulhattunk is merülni.

 

Képek Crystal Lodge-ról (középső Roger)