Szia Gézoo!

Hát akkor én egy speciális, nehéz eset vagyok. Mint említettem én is harmincon túl élem az életemet, egész pontosan krisztusi korban.

A barátnőmmel 1998 óta vagyok együtt és nekem ő a nagy "Ő".

Ténylegesen. Vele szeretnék megöregedni, meg minden.

Ennek ellenére, mint egy vérbeli későnérő típus, inkább a fiatalokra jellemző érdeklődési köröm és életvitelem van. A párommal beszéltük már a közös gyerek és családalapítás kérdését. Ő szeretne, de nem erőlteti, hogy "mostmárazonnal!!!" legyen. Én meg úgy vagyok vele, hogy benne is lennék, de még halogatom, tolom előre, mert félek a felelősségtől, az élet felborulásától,  a merőben új szituációtól.

Nem vagyok egy maradi, patópál, de ez a gyerekprojekt nálam még ráérős.